KezdőKözépkezdőHaladóKözéphaladóVállalkozó szelleműeknek

edesem-uzlet.jpg

2009. november 22., vasárnap komment

2009. november 22., vasárnap komment

Igyekvő kategória: Kávés-karamellás panna cotta biscottival


Nyilvánvaló, hogy amióta érdekel a cukrászat, másképp nézem a cukrászdákat. A pultnál hosszasan nézem a süteményeket, az eladók nem értik, mit keresek. Mit keresek, mit keresek? Valami olyat, ami nincs benne a tankönyvemben!
Miért jó mindenhol ugyanazt a puncstortát, ugyanolyan szabályok szerint elkészíteni? Miért jó minden étteremben gundel palacsintát somlóival - vagy a jobb helyeken sajttortát brownie-val - váltogatni? A kifogásokat már ismerem: a vendégek ezt keresik, nem szeretik az újdonságokat blablabla. Miért csak néhány olyan ember akad a városban, aki még érdemesnek tartja új dolgokat kitalálni? Én érdemesnek tartom, de még csak az igyekvő kategóriában versenyzem, a jó szándék viszont megvan.
Hogy egy kis önkritikát is gyakoroljak, a panna cotta nálam ugyanaz a kategória, mint a sajttorta, a brownie és a creme brulee. Ezekkel sincs baj, de legalább variálhatnának vagy csavarhatnának rajta néha egy kicsit (na jó, néha megteszik).

Kávés-karamellás panna cotta biscottival
(4 kis adag)

A vaníliás panna cottához:
350 ml habtejszín
45 kristálycukor
1/2 vaníliarúd
1 evőkanál víz
1 1/2 zselatinlap

A karamellás kávékrémhez:
125 ml tejszín
125 g kristálycukor
10 g neszkávé
60 ml forró víz
1/2 zselatinlap

1. A panna cottához a zselatint 5 percre hideg vízbe áztatom.
2. A tejszínt, a cukrot, a vaníliarudat, a kikapargatott magjait és a vizet egy lábosban addig kevergetem, amíg a cukor fel nem olvad, felforralom.
3. Beleteszem a lágy zselatint, megvárom, hogy feloldódjon, aztán átszűröm az egészet, nehogy zselatindarabok maradjanak benne.
4. Elosztom a 4 kis tálkámban a panna cottát, és ha már szobahőmérsékletűre hűlt, hűtőbe teszem legalább 3 órára.
5. Megcsinálom a kávékrémet. 5 perce beáztatom a zselatint. Felmelegítem a tejszínt, majd félreteszem. Sötét aranybarnára karamellizálom a cukrot, hozzáadom a tejszínt.
6. A kávét feloldom a forró vízben, majd az egészet a karemellhez öntöm, a zselatinnal együtt. Alacsony lángon újra melegíteni kezdem, hogy egy kicsit besűrűsödjön.
7. Hagyom lehűlni, aztán a megszilárdult panna cottákra öntök nagyon-nagyon keveset, mert őrülten intenzív az íze. Visszateszem a hűtőbe, hogy jó hidegen tálalhassam, biscottival.

Recept: Daniel Tay: Just Desserts

kávé keksz desszert karamell középhaladó vacsora vendégség

A bejegyzés trackback címe:

https://edesem.blog.hu/api/trackback/id/tr175141292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

viksi, te aztán feladtad a leckét. a fondant-hoz a tetején nem ragaszkodsz, ugye? brrrr.
én mondjuk imádom a puncstortát, a szamosból.
ha majd a cukrászdában lesz kedved újragondolni... na arra kiváncsi leszek : )
Majd nézz be hozzám ha ráérsz! :)
Kis blogos izé... :D
Nekem is ez a bajom a cukrászdákkal és az éttermekkel, hogy mindig ugyanazt és ugyanúgy kínálják... Egyszer egy villányi pincében ebédeltünk és a desszertes lapon szörföztem, amikor fent akadt a szemem egy édességen. Már nem emlkészem a nevére, de az ízére annál inkább: tömény csokoládé, belül forró folyós (valószínűleg soufflé lehetett) és mindez leöntve erdei gyümölcs öntettel (de nem gyári!). Na olyat én még étteremben nem kaptam, azóta sem!
Ez a kávés panna cotta nagyon jól hangzik, bár én a zselatinnal nem vagyok jó haverságban... :)
süti beállítások módosítása