Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de semmi kedvem olyasmit csinálni, amit bárhol meg lehet venni. Így aztán nem csinálok klasszik almáspitét sem, már csak azért sem, mert nem bírom, hogy az almát héjastul (vagy nem héjastul) belereszelik. A fahéjon kívül más fűszert a bolti almáspite sosem lát, a tetejét mindig ugyanúgy rácsozzák, halálra unom magam már a gondolatától is. És vajon miért jut minden egyes piteszeletre egy kellemetlen magház is? Szóval bármi más sütit csináltok almával, nálam nyerők vagytok!
Ja, és annak idején a suliban még le is csesztek, mert állítólag az a bizonyos nem is pite, hanem lepény. Csak, hogy ti is tudjátok. És mindez az egész nem összekeverendő az amerikai pie-jal!
Én most ezt a tésztát használtam fel ehhez a galette-hez: jó vajas, és végre nem fehérliszt van benne. Kinyújtom 3-4 mm vékonyra, kb. 26 cm átmérőjű kört vágok ki belőle egy tányér segítségével, aztán vékonyan megkenem az alját baracklekvárral úgy, hogy a szélén 3 cm-es üres peremet hagyok. Megszórom egy marék aszalt vörösáfonyával. 3 meghámozott almát vékony gerezdekre vágok a magház nélkül, és megforgatom két púpozott evőkanál barnacukor, másfél teáskanál fűszer (szegfűszeg, fahéj, kardamom, gyömbér) és 1 evőkanál kukoricakeményítő keverékében. Elrendezem (vagy nem) a tésztán, megszórom mandulapehellyel, a tészta peremét pedig az almára hajtogatom. A szélét lekenem tojással, megszórom nádcukorral, és 175 fokos sütőben 45 perc alatt megsütöm. Meglocsolom egy kis juharsziruppal. Fagylalttal elég jó.