Amikor az ember megveszi élete első madeleine formáját, elolvad az édes kis kagylóformáktól. Aztán egy kicsit jobban utánanéz ennek a Proustnál elhíresült süteménynek, és rájön, hogy a lényeg a másik oldalon van. Azaz nem a kagylóforma számít, csakis a kis puklik az édes kis teasütemény tetején. 

A klasszikus madeleine nem különösebben ízesített, nincs benne se mák, se barnavaj, maximum finomra reszelt citromhéj. A barna vaj viszont itt játéknak is felfogható, mert egy másik híres teasütemények, a financier-nek ez a legfontosabb hozzávalója. 

Madeleine mákkal és barna vajjal

90 g vaj

15 g méz

70 g tojás (kb. másfél)

25 ml tej

65 g kristálycukor

80 g liszt

20 g darált mák

4 g sütőpor

egy csipet só

1. A vajat felolvasztom, és addig melegítem, míg meg nem barnul. Nem nehéz odaégetni, ezért fontos, hogy amikor már mogyoróillata van, le kell húzni a tűzről. Ha kész, belekeverem a mézet. 

2. A tojást a tejjel és a cukorral simára keverem. Közben egy másik tálban a lisztet átszitálom a sóval és a sütőporral. A kettőt összeforgatom, beleszórom a mákot, és a végén belekeverem a mézes vajat is. Egy órára hűtőbe teszem. 

3. Habzsákba töltöm. A sütőt előmelegítem 200 fokra (légkeverésest 180-ra). Egy madeleine formát alaposan kivajazok (kivéve, ha szilikon). Minden mélyedésbe nyomok egy keveset a masszából. Ilyenkor megvan az a késztetésem, hogy teletöltsem a mélyedéseket, de ettől óvakodni kell, max. 1/3-ad részig szabad a pálya, különben túlnőnek a formán. Kb. 4 perc alatt meg is sül. 

Recept: natalieng