A télifagyit leszámítva ez az az egyetlen fagylalt, ami nagyon jól tud jönni még ilyenkor télen is. Almás süteményhez, csokoládés süteményhez, kerek csokoládéhoz, szögletes csokoládéhoz...

Vanília fagylalt

250 ml tej
150 g cukor
500 ml tejszín
egy csipet só
1 vaníliarúd
6 nagy tojássárgája (ezért van a fagyimnak madártej színe)
3/4 teáskanál vanília kivonat

Egy lábosban felmelegítjük a tejet, a cukrot, a tejszín felét és a sót. A vaníliarudat hosszában félbevágjuk, kikaparjuk a magját, és ezt is a tejes keverékhez adjuk (a magot és a rudat is). Ha már minden jól elvegyült, levesszük a tűzről, és egy fél órát hagyjuk hűlni.
Ezután hozzáöntjük a tojásokhoz, folyamatosan kevergetve, és innentől az előbbiekhez hasonló procedúra következik, a tejsodó-szerűség (custard) előállítása. Mehet vissza az egész a lábosba. Közepes erősségen melegítem, folyamatosan kevergetve például egy szilikon spatulával, a lábos alját is, amíg egy kicsit meg nem keményedik.
Ellenőrizhetjük, hogy elkészült-e, ha az ujjunkat végighúzzuk a spatulán, és egy csík marad utána, ami már nem folyik újra össze. A custardnak nem szabad forrnia, 77-79 fok között kell lennie (ha van konyhai hőmérőnk, az segít), ennyi épp elég hozzá, hogy ne patkoljunk el szalmonella fertőzésben. Ha ezzel megvagyunk, átszűrjük, hozzáadjuk a vanília kivonatot.
Jégfürdőbe állítva a tálat, folyamatosan kevergetve lehűtjük. Ezután a legjobb, ha egy egész éjszakán át a hűtőben tartjuk, és csak másnap tesszük át a fagylaltgépbe. Hát igen, fagylaltgép nélkül is meg lehet próbálni, de én ahhoz lusta lennék (mélyhűtőbe kell tenni, néhányszor elővenni, megkeverni).
Én tettem hozzá apróra vágott kandírozott gyömbért is (ez látható a képen a kanál mellett még egyben). Ha valaki szeretné elkerülni, hogy a vendégek mint a mazsolát piszkálják ki a fagylaltból, az ne kövesse a példámat.
1 liter lesz belőle

Recept David Lebovitztól.