Miután megnyitottam az Édesem cukrászdámat, már azt hittem, soha többé nem lesz rá időm, hogy recepteket pakoljak fel ide. Márpedig azt semmiképpen sem szerettem volna, hogy ennek így, itt vége legyen!

Az első pillanattól kezdve olyan csodálatos érdeklődést kísérte az indulást, ami egészen meghatott. A hozzám közel állóknak elárultam: erre egyáltalán nem számítottam. Azt hittem, majd szépen, lassan elindulunk, aztán remélhetőleg egyre jobban csörgedezik majd a kis üzlet. Ehhez képest már első nap rengetegen látogattak el hozzánk, ami óriási örömöt és sok-sok munkát jelentett nekem. 

Az első pár napban nem is bírtuk tartani a lépést, már kora délutánra teljesen lefogytunk, és csak néhány árválkodó keksz várta a hozzánk látogatókat - ez viszont nagy szomorúsággal töltött el, mert tudtam, hogy sokan messziről érkeztek. A legrosszabb a gyerekek csalódottsága volt, akik már rákészültek, hogy finom sütiket kapnak, ehelyett az üres pult várta őket (volt akit sós karamellás brownie szélekkel kárpótoltam, és nagyon hálás is volt érte!). Itt és most bocsánatot kérek mindenkitől, aki eljött hozzám, és nem jutott neki süti!

Mostanra kicsit belerázódott a csapat, és talán már nem olyan könnyű minket kifosztani. Az is igaz, hogy a konyhát nem tömegtermelésre terveztem, ezért konkrét fizikai és mennyiségi korlátai vannak a gyártásnak. Ez utóbbi szó már önmagában is furcsa, mert én egyáltalán nem gyártásnak fogom fel a dolgot. A műhelyt - a süteményekhez méltóan - háziasnak terveztem. Olyan légkört szerettem volna teremteni magamnak, mintha az otthonomban sütnék, és ott látnám vendégül a hozzám ellátogatókat.

Egy icipici helyről van szó, összesen 27 nm (igen, a vendégtérrel együtt!), és minden sütemény helyben készül. Vannak, akik elszomorodnak, ha nem tudnak leülni - igen, ez sajnos benne van a pakliban, mivel egyetlen bárasztalnak és egy kis pletykapadnak jutott itt hely, habár a kezdetekkor még ennyivel sem terveztünk, de szerencsére meggondoltuk magunkat.  

Sokan kérdezték, hogy ezután is el fogom-e árulni a titkos hozzávalókat, és az a helyzet, hogy lehet, hogy én vagyok a város legbalekabb cukrásza, de igen, ezután sem tartom majd meg magamnak a legjobb recepteket. Nagy részét én is mástól veszem kölcsön, ezt sosem titkoltam, a receptek végén mindig feltüntetem a forrásaimat. Azt nem ígérem, hogy minden, a boltban árult sütemény receptje felkerül majd ide, de igyekezni fogok, hogy ne hanyagoljam el ezt a blogot, aminek eddig rengeteget köszönhetek. 

Ha el szeretnétek látogatni az Édesembe, itt találtok meg minket:

1024 Bp., Tizedes u. 1. (bejárat a Kis Rókus utca felől, a Millenáris Park oldalsó bejáratával szemben)

Nyitva tartás: 

Szerda-csütörtök-péntek 9-18

Szombat-vasárnap 10-18

Hétfőn és kedden zárva

Nagyon boldog vagyok, mert ők már írtak rólunk: 

Házisáfrány 

Chili & Vanilia

Fűszer és Lélek

És íme ennek a két, tökéletesen repedezett keksznek a receptje: 

Melaszos gyömbérkeksz

(kb. 20 db)

115 g puha vaj

100 g kristálycukor

80 g nádcukor (vagy Muscovado)

1 db tojás

115 g melasz

1 ek méz

1/2 vaníliarúd kikapart magjai

egy ujjnyi friss gyömbér megpucolva és finomra reszelve

325 g liszt

egy csipet só

1,5 tk szódabikarbóna

1,5 tk őrölt fahéj

1/2 tk őrölt gyömbér

1/4 tk őrölt szegfűszeg

1/8 tk őrölt fekete bors

fahéj és cukor a hempergetéshez

1. A vajat és a cukrot géppel krémesre keverem. 

2. Hozzáadom a tojást, a melaszt, a vaníliát, a mézet és a gyömbért. 

3. A lisztet átszitálom a száraz hozzávalókkal. Ezt is a többihez keverem. Egy éjszakára, de minimum 2 órára hűtőbe teszem. 

4. A sütőt 180 fokra előmelegítem, és három tepsire sütőpapírt terítek. 

5. Kb. 35 grammos golyókat gyúrok a masszából, a fahéjas cukorba hempergetem, és egymástól 5 centi távolságra a papírra teszem őket. 10 perc alatt megsütöm. Csak akkor veszem le a papírról, ha már kihűlt. 

Recept: Gimme Some Oven

Rozslisztes sós csokis keksz

(kb. 20 db)

225 g étcsokoládé

30 g vaj

90 g rozsliszt

1/2 tk sütőpor

1/4 tk só

2 tojás

150 g nádcukor vagy Muscovado cukor

Maldon sópehely a szóráshoz

1. A csokit és a vajat vízgőz fölött vagy mikróban összeolvasztom. 

2. A lisztet, a sót és a sütőport összekeverem. 

3. A tojást a cukorral jó alaposan felverem, hogy világos, kb. tejeskávé színe legyen. 

4. Az olvasztott csokis vajat óvatosan beleforgatom, aztán ugyanígy teszek a liszttel is. 

5. 30 percre hűtőbe teszem, aztán egy fagylaltos kanállal kiadagolom a masszát sütőpapírral bélelt tepsikre. Mindegyiket megszórom egy kevés sópehellyel. 

6. 175 fokon 10 percig sütöm. 

Recept: Apt. 2B Baking Co.

Ezek a kekszek Miele sütőben sültek ilyen tökéletesre. (x)