A biscotti az a keksz, amit fogorvos rokon híján szigorúan csakis mártogatva szabad megenni, különben sokba kerülhet nekünk az a rövidke élvezet. Én a reggeli tejeskávéba szoktam, azt tudom ajánlani. Cantucci nevű toszkán változatát például Vin Santoval érdemes enni, az se rossz, csak nem reggelire. Az én biscottim nem a legtipikusabb, viszont a legtipikusabban finom.
Csokoládés-diós biscotti
30 dkg liszt
1/2 teáskanál sütőpor
7 dkg cukrozatlan kakaópor
egy csipet só
egy csipet só
12 dkg vaj
20 dkg cukor
3 tojás
1/2 teáskanál vanília kivonat
1/2 teáskanál vanília kivonat
12 dkg durvára vágott dió
12 dkg apróra vágott étcsokoládé
A sütőt 170 fokra előmelegítjük, sütőpapírral kibélelünk egy sütőlemezt. Az első négy hozzávalót egy tálba szitáljuk. A vajat habosra keverjük a cukorral, egyesével hozzáadjuk a tojásokat, a vanília kivonatot, majd mehet bele a lisztes keverék kis részletekben, utána a dió és az étcsokoládé.
A tésztát megfelezzük, hűtőben kicsit pihentetjük. Ha már gyúrható, mindkét részből készítünk egy-egy kb. 3 cm átmérőjű hengert, sütőlapra tesszük, és kissé ellapítjuk. 25 percig sütjük.
Adunk neki 15 percet a szabadban, majd ujjnyi vastagon, ferdén felszeleteljük. Visszatéve a sütőlemezre, 12 perc alatt készre sütjük.
48 darab lesz belőle.
Recept ebből a csúnya könyvből.
