Idén olyan öreg lettem, hogy így tél vége felé kifejezetten hiányzott a nyári lekvárbefőzés. Mindig azt hittem (még egy évvel ezelőtt is), hogy ilyesmivel kizárólag nagymamák foglalkoznak. Egyszer B. barátnőm mondott valami egészen döbbenetes számot arról, hogy a magyar nők hány százaléka szokott lekvárt befőzni. Nagyon jót nevettünk rajtuk.
Vérnarancs lekvár
2 kg vérnarancs
annyi befőző cukor, amennyit a csomagolás ír ennyi gyümölcshöz
fél citrom
egy kupica Cointreau (vagy aki kesernyésen szereti, annak Campari Bitter)
A narancsok külső héját a fehér rész nélkül, nagyon vékonyan lehántjuk (legkönnyebb egy zöldséghámozóval), és vékony csíkokra vágjuk. Utána megszabadítjuk a gyümölcsöt a keserű fehér héjától is, ez kuka. A narancsokat kis kockákra vágjuk, mehet a sárga héjjal együtt egy lábosba. Épp csak annyi vizet adunk hozzá, hogy ellepje (inkább kevesebbet, mint többet), és alacsony fokozaton fedő alatt másfél órát főzzük. Ha megfőtt, hozzáfacsarjuk a citromot, beleöntjük az alkoholt, majd a cukrot, és fedő nélkül tovább főzzük egy fél órát. Én ilyenkor - Nigellától szabadon - tartok a hűtőben egy kistányért, hogy néha kipróbáljam, ráncosodik-e már a lekvárom. Ilyenkor csak kiveszem a hideg tálat, és egy kanállal belemerek a dzsemből. Ha ráncosodik, kész.
