Kicsit hiányzik a Klasszban a visszajelzés. Itthon egyszerű: eszik, nem eszik, ízlik, nem ízlik, válaszolnak. Az étteremben olyan vagyok, mint egy szellem. Korán megyek, korán végzek, igyekszem még mindenki előtt eltűnni, hogy ne legyek láb alatt. Egyébként is csak a pincérek tudnák megmondani, szeretik-e a parfémat a vendégek, a pincérekkel viszont pont soha nem találkozom. Na majd jövő héten utánajárok a dolognak, mert csak izgat.
Továbbá egy gyötrő kérdés: miért eszik mindig mindenki csokitortát?
Ez például most nem az.

Szezámmagos keksz

345 ml liszt
½ teáskanál szódabikarbóna
egy csipet só
113 g vaj, szobahőmérsékletű
190 ml cukor
1 tojás
½ teáskanál vanília kivonat
125 ml szezámmag, megpirítva
80 g étcsokoládé, megolvasztva

A lisztet, a szódabikarbónát és a sót egy nagy tálban összekeverem. A vajat egy másik tálban habosra keverem, hozzáadom a cukrot, újra felverem a kézi mixeremmel, hozzáadom a tojást és a vaníliát, miközben tovább keverem. A lisztes és a vajas részt összedolgozom, végül jöhet bele 30 ml a szezámmagból. Egy fél órára hűtőbe teszem.
A sütőt 205 fokra előmelegítem, egy tepsire sütőpapírt terítek. A tésztából diónyi golyókat formázok és egyesével meghempergetem a maradék szezámmagban. A tepsire teszem a golyókat, és egy pohár aljával kicsit lelapítom őket. 8 percre a sütőbe tolom, utána még 1 percig hagyom pihenni őket.
Az étcsokoládét habzsákba töltöm, és a legkisebb lyukú csőrrel becsíkozom a kekszeimet.
32 darab lesz belőle.

Recept egy McCormick Gourmet Selection reklámból. Kicsit ciki, de ez van.