A cukrásziskolában összesen 8 (!) gyakorlati óránk van egy év alatt, márpedig a képzés csak egy éves. Aki ezután teljesíti a vizsgakövetelményeket, cukrász lesz. Ez tán egy kissé korainak tűnhet, nekem egy kissé ijesztő.
Az ideális az lenne, ha a gyakorlati órákon mindenki végigsüthetné, amit a szakmai vizsga megkövetel, ez 8 alkalommal alatt nyilván lehetetlen. Ezért aztán a nagy napon megtörténhet velem akár az is, hogy egy olyan süteményből vizsgázom, amilyet korábban még sosem csináltam. Az élet izgalmasan szép.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vizsgára csak úgy juthatok el, ha előtte ledolgozom valahol 420 órát. Én ezt heti egy alkalomból próbálom abszolválni, holott igazán gyakorlatba jönni akkor lehetne, ha heti ötször nyomnám, ugyanúgy, mint akik dolgoznak.
Na szóval nem haladok túl jól.

A fraisierről:
Ehhez a klasszikus süteményhez sütöttem jófajta "meleg úton készült nehéz felvert"-et, hogy tankönyvesen fogalmazzak. Ez azt jelenti, hogy tojásokat cukorral vízgőz fölött felmelegítettem kb. 45 fokosra, ezután a triplájára kihabosítottam, beleszitáltam a lisztet, és adtam hozzá még tejjel elkevert olvasztott vajat. Lapra kikenve megsütöttem. Miután kihűlt, a későbbiekben is használt desszertgyűrűnél egy kicsit kisebb karikákat vágtam ki belőle.
A sütemény krémje ún. creme mousseline, ami a cukrászkrémhez hasonló vaníliakrém.
A desszertgyűrűbe került szeletekre vágott eper, két réteg tészta (ezt Kirsch-sel meg kellett volna locsolnom, ha lett volna itthon), közé és fölé krém.
A tetejére marcipánt tettem, amit előtte halványzöldre színeztem.