A látszat ellenére nem a szalag tartja össze a süteményt, hanem egy régi sztori szerint a babapiskóta (az igazság szerint meg a zselatin). Az eredeti charlotte az angoloknál pirítósokkal körülelt almakompót volt. Ezt az ötletet adaptálta a XIX. század elején egy bizonyos Marie-Antoine Careme, akit az első sztárséfként emlegetnek. A francia charlotte akkor született meg, amikor a XVIII. Lajos király tiszteletére rendezett parti előkészületei közben kiderült, túl kevés a zselatin ahhoz, hogy összetartsa a desszertnek szánt bavarois krémet - így hát megtámasztották néhány babapiskótával.
Az enyém így készült:
Három tojásból, 90 g cukorból és 90 g lisztből babapiskótát csináltam. Ha charlotte-tal van dolgunk, érdemes szorosan egymás mellé nyomni a piskótákat, így olyan lesz, mint egy lánc, és könnyebb vele kibélelni a formánkat. Kellenek hozzá a formánk átmérőjénél egy-két centivel kisebb tortalapok is a babapiskóta tésztájából.
A krémhez fehércsokoládét olvasztottam, amit elkevertem kétszer annyi tejszínhabbal.
Hacsak nincs kéznél egy kis Boiron málnapüréd, a málnahabot is magadnak kell megcsinálnod. Ehhez a málnát egy kevés cukorral felmelegíted, zselatinnal pürésíted, majd szitán átpasszírozod. Ezt forgatod bele egy újabb adag tejszínhabba.
A formában összeállítottam a süteményt: kibéleltem folpackkal, a közepére jött a tortalap, a szélére a piskóták, erre először a fehércsoki krém, majd miután ez megdermedt, a málnahab. Csillagcsöves zsákból sima tejszínhabbal és ribizlikkel díszítettem, mert mire idáig jutottam, a málna már elfogyott.
