Tavaly végre megtapasztalhattam azt az őrületet, amit egy vendéglátós számára jelent a december. Az étteremben egymást váltották a rendezvények, amiből én cukrászként kevéssé vettem ki a részem, de még így is izgalmas volt. Eljött december 31., amikor már mindenki úgy érezte, csak ezen az estén legyünk túl, aztán következhet a csodálatosan nyugodt január. És amikor már én is azt hittem, minden sínen van, a séf bejelentkezett nálam egy adag pisztáciás stanglira, mert egy leves mellé azt kell tálalnunk. Abban a pillanatban sok szépet gondoltam róla, de aztán elment telefonálni, és visszaállított a nagymamája sós stanglijának a receptjével. Én csak bekevertem a tésztát, de a sütésből már kimaradtam, viszont azóta is izgatott a végeredmény. Itthon megcsináltam, és ezúton üzenem: az Isten áldja meg a kedves nagymamát!
Parmezános-pisztáciás stangli
(30-40 db)
400 g liszt
10 g só
200 g vaj
3 tojás sárgája
200 ml tejföl
10 g friss élesztő
150 g sós pisztácia (még egészben mérve)
kb. 100 g finomra reszelt parmezán
1. A sóval összekevert lisztet elmorzsolom a hideg vajjal, majd a tojássárgákkal, a tejföllel és az élesztővel kicsit ragacsos masszát gyúrok belőle.
2. A pisztáciát megpucolom, durvára aprítom, és a tésztába keverem. Lisztezett felületen cipóvá gömbölyítem, folpackba csomagolom, és egy órára a hűtőbe teszem.
3. A sütőt 200 fokra (légkeveréses 180) előmelegítem, és három tepsire sütőpapírt terítek.
4. A munkafelületet megszórom parmezánnal, ráteszem a tésztát, és a tetejét is megszórom a sajttal, így nyújtom ki 1 cm vastag téglalappá. Pizzavágóval kb. 1,5 x 10 cm-es csíkokat vágok belőle, sütőlapra teszem, a tetejét tojással lekenem. 15 perc alatt meg is sül.
