Menthetetlenül beleszerettem Rosensteinék flódni cake popjába a Gourmet-n.

Minden gasztrotémában bennfentes Házisáfrány barátnőm azonnal felajánlotta, hogy megszerzi a receptet a kivitelezésért felelős Patakiéktól. Erre azonban semmi szükség sem volt. Egyrészt nem az ízétől ájultam el (habár finom volt), inkább az ötlet tetszett meg; másrészt pedig nem lett volna nagy poén egy az egyben lekoppintani. Ehelyett kitaláltam magamnak valami mást, de azért hasonlót.

És hogy vajon a macaron-őrületet felvátja-e a cake pop-láz? Úgy tűnik, az elegáns francia süti "out", a vagány amerikai nyalóka pedig "in". A Bakerella nevű, amerikai gasztroblogger által kitalált sütinyalókák sosem lesznek olyan kifinomultak és sikkesek, mint a macaronok, előnyük viszont, hogy sokkal könnyebben előállíthatóak (kb. mint egy kókuszgolyó), még a gyerekek is meg tudják csinálni - ezért aztán nem csoda, hogy elkészítésük kezd szülinapi zsúrok közkedvelt programpontja lenni. Vannak bonyolultabb, mindenféle állatka és mesehős formájú cake popok is, de azokat én leszavazom.

Zserbó cake pop

(8 db)

50 g dió

200 g vajas keksz

100 g házi baracklekvár

1 ek tejszín

200 g étcsokoládé

1. A diót serpenyőben megpirítom, aztán egy aprítógépben ledarálom.

2.  Hozzáadom a kekszet, és ezt is morzsásra darálom.

3. Mehet bele a lekvár és a tejszín. Addig darálom, míg össze nem áll.

4. Golyókat gyúrok a masszából, pálcikát szúrok mindegyikbe, és a fagyasztóba teszem egy órára.

5. A csokoládét felkockázom, és mikróban felolvasztom (30 másodpercig a legmagasabb fokozaton melegítem, kiveszem, megkeverem, és ezt addig ismétlem, amíg teljesen simára nem tudom keverni).

6. A csokoládét egy kis átmérőjű edénybe teszem, és belemártom a gombócokat, majd sütőpapírra teszem őket száradni.