A francia eredetű tuile nem hiányozhat egyetlen jobb étterem tányérdesszertjéről sem. Nem újdonság, legalább tíz éve megy már, szinte már uncsi. Általában díszítésnek szánják, vagy krémes édességek tetején/mellé tálalják, hogy a ropogós állaggal kontrasztot teremtsenek.

Lehet sütni belőle egészen vékonyat, szinte átlátszót, csipkeszerűt, ami lyukacsos, csokisat, magosat, fűszerest, gyümölcsöst, zöldségest, mézest, sajtost. Sokszor használnak a formázáshoz stencilt, ha egy konkrét, tökéletes formát akarnak készíteni. Fel lehet tekerni fagylalt tölcsérnek, és szivar vagy spirál alakút is gyakran csinálnak belőle.

Ahhoz, amit a fotómon látsz, létezik külön formázó is, ami olyasmi, mint amiben a bagettet is sütik. Nekem ilyenem nem volt, de tökéletesen működött a dolog egy sodrófa segítségével is. A még meleg tuile-eket egyből rá kell hajlítani a sodrófára, mert amikor már kihűltek, törnek. Ebből következik, hogy tepsinként kell sütni, hacsak nem te vagy a villámkéz és nincs négy sodrófád. 

Én keksznek sütöttem, tea mellé, tehát nem bántam, hogy nem lett lehelet vékony. Érdemes úgy is kipróbálni, hogy egy kis kenőkéssel vagy egy evőkanál hátával egészen vékonyra simítod a formázáskor. A sütéséhez kell egy jó szilikonlap, bár állítólag olajjal lekent sütőpapíron is meg lehet próbálni, hát nem tudom. Nekem kenőkés is kellett, hogy sütés után egyből átemeljem őket a sodrófára. 

A masszának az elkészítése amúgy pofonegyszerű, az alaprecepthez nem kell más, mint vaj, cukor, liszt és tojásfehérje, és jóformán csak mindent össze kell keverni. Azt az időt, amit a sütésnél vacakolsz vele, itt tudod megspórolni. 

Jázmin tuile

(kb. 30 db)

150 g cukor

1/4 tk só

4 tojásfehérje

1 tk szárított jázmin (tea)

80 g liszt

55 g olvasztott vaj

1. A sütőt 175 fokra (légkeverésest 155-re) előmelegítem, és egy tepsit kibélelek egy szilikonlappal. 

2. A cukrot és a sót elkeverem a tojásfehérjével egy kézi habverő segítségével. Hozzáadom a lisztet is, és a mozsárban apróra tört jázmint. A végén belecsurgatom a vajat is, és az egészet simára dolgozom. 

3. Egy-egy lapos evőkanálnyi adagot a szilikonlapra cseppentek, egymástól minimum 5 cm-re. Ha vékony kekszet akarok, egy kis kenőkéssel vagy egy kanál hátával szétkenem a masszát, és kerekre igazítom. 

4. 11 percig sütöm, hogy épp csak a széle barnuljon meg. Ha kivettem, azonnal egy sodrófára hajlítom a kekszeket, és hagyom ott kihűlni. 

5. A 3. és 4. pontot addig ismétlem, amíg el nem fogy az összes masszám. 

6. Ez a keksz a sütés napján a legfinomabb és legropogósabb. 

Recept: Saveur