A szakácskönyvek természetéből adódóan vannak olyanok, amik hiába néznek ki biztatóan, úgy ahogy le van bennük írva, kizárt dolog, hogy sikerüljön a recept. Találkoztam még olyan könyvvel is, amiről éreztem, hogy van szufla benne, nem szabad feladnom, és addig-addig kísérleteztem a recepttel, mire végül sikerült belőle valami szuperjót kihoznom. És vannak még azok a szakácskönyvek is, amikben ijesztően jól néznek ki a fotókon a kaják, minden bátorságomat össze kell szednem, hogy hozzálássak, és a végén elégedetten állapítom meg, hogy kár lett volna megijednem.
És végül vannak azok a szakácskönyvek, amik egyszerűen csak működnek. Például erre a Bakedre – ahonnan a következő recept származik – nagyon rákaptam, és még sosem hagyott cserben. Viszont már annyiszor írtam le itt belőle receptet, hogy lassan jogdíjat szednek érte tőlem, így inkább most kihagynám. Elég legyen annyi, hogy a tart alapja egy zabpelyhes tészta, a pudingban karamell és skót whiskey van, a tetejére pedig összetört M&M’s-et tettem.