Ez lett a mélyhűtőbe száműzött maradék pate sablée sorsa, miután meghallgattam Mihályi Lászlót az omlós tésztákról az Essenciában. Kiderült, hogy egy csomó mindenre jobban oda kell figyelnem (pl. szerintem mindig leégett a tésztám, ami egészen mást jelent, mint aminek hangzik), néhány dologból pedig felesleges olyan nagy ügyet csinálnom (pl. visszatennem a tésztát a hűtőbe, amikor már a formában van), ha tökéletes külsejű tartot szeretnék.
Meg kell hagyni, igazán jó csokis keksz lett belőle végül, bárcsak a nyamvadt Pilóta keksz helyett ilyeneket árulnának. Tudom, tudom, szentségtörés egy ilyen hungarikumot lehúzni, de bocs, én nem szeretem.
A kakaós-mandulás kekszemnek szobahőn tényleg omlós állaga van, nem túl édes, mivel alig van benne cukor, a csillagcsöves zsákból betöltött levendulás ganache-ban pedig egyáltalán nincs (viszont csak 53 százalékos Callebaut-t használtam, ami viszonylag édes étcsoki).
Az Essenciáról pedig fogtok még itt olvasni, mert múlt héten elkezdődött a 3 cukrász + 1 pék kurzusuk, és egyre inkább úgy érzem, hogy a végére új emberként (de minimum jobb cukrászként) állok majd előttetek.