Bármilyen furcsán hangzik, de a jó croissant az, amelyikbe ha beleharapok, a fele morzsa formájában az ölemben landol. Tudjátok, melyikre gondolok? Ha félbe akarod törni, sok apró roppanás kíséretében ezer apró darabra hullik szét, és a könnyű levelek között ott van az a vajas lágy tészta, amiért megéri igazi croissant enni.
Isten tudja, hány kocka Lurpak és President bánta már a béna próbálkozásaimat, mire Stéphane Gerphagnon az Essenciában végre megtanított croissant sütni. Ha már a vajnál tartunk, ő isigny-i vajat vetetett magának, én amikor megnéztem az árát, arra gondoltam, hogy nagyon jó, a jobbnál is jobb lesz nekem az tesco-akciós Kerrygold. Oké, ahhoz képest, hogy már a fülünkön is margarin folyik ki, tényleg fontos a vaj, de még fontosabb volt, hogy rájöjjek, eddig legalább öt ponton hibáztam.
A croissant készítés igazi időgyilkos elfoglaltság, habár nem kell sokat foglalkozni a tésztával. Viszont. Első nap begyúrod az előtésztát, hűtőbe teszed. Egy nap múlva belecsomagolod a jól kilapított hideg vajat, hajtasz a tésztán mondjuk két szimplát, adsz neki legalább két órát a hűtőben. Újra előveszed, megint két szimpla. Ezután viszont már dolgozhatsz is a tésztával, de megint jön az átkozott két óra várakozás, mert állítólag a croissant-oknak fontos, hogy hosszú ideig 30 fok körüli hőmérsékleten vakarják a hasukat.
A blundel-danish-croissant háromszög nekem még mindig zűrös, de már alakul. Stéphane például a danisheket croissant-tésztából csinálja, csak papucs formára alakítja. Szintén az Essenciában a szenzációs Tukacs Roland pékmester blundelt hajtogatott, és megnyugtatott, hogy a blundel nem a húzómargarintól blundel, hanem a zsiradék anyaghányada más, mint a croissant-tésztának. Na jó, eddig sem gyötört álmatlanság emiatt. Bár ha jobban belegondolok, az utóbbi időben többször volt az a rémálmom, hogy csak hajtogatok, csak hajtogatok... (és ez nem vicc)