Kekszet csinálni gyerekjáték. A legjobbakat is gyerekjáték megcsinálni, a receptekre rátalálni viszont nem könnyű. A magyar kekszkultúra megállt a linzereknél (egy rész porcukor, két rész vaj, ami általában margarin, három rész liszt), de ki akar mindig száraz sz*rokat enni...
A mogyoróvajas díjnyertes már megvan, és nagy kedvenc a rozmaringos-szilvalekváros is.
Ennek a Lebovitz-recept alapján készült keksznek az érdekessége, hogy nagy mennyiségű olvasztott csokoládé, és kisebb mennyiségű liszt adja az alapját. Nagy érdeme, hogy kívül ropogós, belül pedig puha, gyengéje, hogy szerintem egy kicsit édesebb a kelleténél. Ennyi csokival nem is csoda.

Csokoládés csokikeksz
(40 darab)

450 g étcsokoládé
60 g vaj, felkockázva
70 g liszt
1/2 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál só
4 szobahőmérsékletű tojás
350 g cukor
320 g étcsokoládé, felkockázva
100 g dió, megpirítva, durvára aprítva

1. A 450 g csokoládét és a vajat felolvasztom.
2. Egy kis tálban összekeverem a lisztet, a sütőport és a sót.
3. A tojásokat a cukorral jól kihabosítom.
4. Belekeverem az olvasztott csokoládét, aztán beleforgatom a lisztes részt, majd a csokoládé- és a diódarabokat. Fél órára a hűtőbe teszem.
5. A sütőt 175 fokra előmelegítem, két tepsit sütőpapírral kibélelek. Egy fagylaltkanállal kb. 4 cm átmérőjű halmokat adagolok, egymástól legalább 3 cm-re. 9 percre bedugom a sütőbe, de az ötödik percnél megfordítom a tepsiket, hogy egyenletesen süljenek a kekszek (én a légkeverésesben is meg szoktam forgatni, sőt, az alsó és a felső tepsit megcserélem). A keksz akkor jó, ha a széle már megsült, de a közepe még puha.
6. Hagyjuk a cookie-kat a tepsin annyira kihűlni, hogy könnyen áttehessük egy tortarácsra teljesen kihűlni.

Recept: David Lebovitz: Ready for Dessert