Minek főznél porból pudingot, amikor anélkül is tíz perc alatt kész? Összesen öt hozzávalóból pillanatok alatt összerakod, és teljesen természetes alapanyagokból készült pudingot ehetsz azonnal. 

A vaníliakrém, más néven cukrászkrém vagy a cukrászat nyelvén, franciául crème pâtissière egy alapkrém. Ez azt jelenti, hogy rengeteg süteményhez használható töltelékként, a krémestől kezdve az eklerfánkon át akár a somlói galuskáig. Valójában a franciák magában nem is eszik ezt a krémet, amit mi pudingnak hívunk. Sokszor lazítják valamivel, például vajkrémmel vagy tejszínhabbal. Tehát ha magában a pudingért esetleg nem is rajongsz, viszont vérbeli sütisütő vagy, muszáj tisztában lenne az elkészítésével. 

Vanília puding

(4 kicsi adag)

500 ml tej (3,5%-os zsírtartalmú)

90 g cukor

1 db vaníliarúd

30 g kukoricakeményítő

5 db tojás sárgája

1. A tejet felforralom a vaníliarúd kikapart magjaival és magával a rúddal. 

2. A tojások sárgáját egy keverőtálban egy kézi habverővel alaposan kikeverem a cukorral és a keményítővel

3. Lassan hozzáöntöm a forró tejet, és közben folyamatosan keverem a tojássárgás részt. Ez kétkezes vagy két emberes munka. A vaníliarudat kidobom. 

4. Az egészet visszaöntöm a lábosba, és közepes fokozaton besűrítem, de még mindig folyamatosan keverem a kézi habverővel, hogy le ne égjen az alja. Forrás után még minimum 2 percig tovább főzöm. 

5. Ha besűrűsödött, átöntöm egy tiszta tálba, és a tetejére fóliát nyomkodok, aztán még egyszer lefóliázom. Hideg helyre teszem, hogy lehűljön. Télen az erkélyen hűtöm, nyáron viszont érdemes jeges vízzel teli edényben kikeverni, hogy szoba-hőmérsékletűre hűljön, mielőtt a hűtőszekrénybe teszem. Ha nem akarom felhasználni, akár még forrón is megehetem. 

Csokoládé puding

(6 kicsi adag)

A csokoládépudingnál kétféle elkészítési móddal élhetsz. 1. Lefőzheted az alapkrémet, amibe még forrón beleolvasztod a csokit. 2. Élhetsz a csokoládénak azon tulajdonságával, hogy miközben lehűl, "meghúzza" a krémet, azaz keményítő nélkül is megszilárdul a pudingod. Én így szoktam csinálni. 

300 ml tejszín

200 ml tej (3,5%-os)

3 tojás sárgája

50 g cukor

200 g étcsokoládé (min. 53%-os)

1. A tejszínt felforralom a tejjel. 

2. A tojássárgát kikeverem a cukorral, és a tejet lassan hozzáöntöm, aztán az egész mehet vissza a lábosba. 

3. Folyamatos keverés mellett 85 fokig főzöm, vagy addig, amíg be nem sűrűsödik egy kicsit (kb. mint egy vaníliasodó). 

4. A felkockázott csokira öntöm, és a kézi habverővel simára keverem. Ezt is duplán lefóliázva hűtöm (lásd az előzőekben). 

Chai puding

(4 kicsi adag)

Itt csak azt szeretném megmutatni, hogy egy egyszerű alapreceptet a kedvedre is alakíthatsz. Ennek a pudingnak az ötletét a fűszeres, indiai chai tea adta, ilyet ihatsz például a Starbucksban is (chai tea latte). A puding hozzávalói megegyeznek a vanília pudingéval, de a vanília helyett a következő fűszereket használd: 

2 db szegfűszeg

5 cm friss gyömbér, megpucolva

3 db zöld kardamom

1 db fahéjrúd

2 db csillagánizs

3 db szegfűbors

1 db fekete tea filter

1. A tejet felforralom a fűszerekkel, aztán lefedve negyed- vagy fél órát állni hagyom. 

2. Leszűröm, a fűszereket kidobom, és újra felforralom a tejet. Innen minden ugyanúgy megy tovább, mint a vanília puding esetében. 

Ezt a bejegyzést a Nikon támogatta. 

Itt most minden a jó vajnál kezdődik. Mint minden normális ember, én is ódzkodom a vajkrémektől, mert túl sok vajasnak álcázott margarinos süteményt etettek már meg velem. Meglátjátok, ha jó minőségű vajat használtok, megváltozik majd a ti véleményetek is. Nálam jónak számítanak a nagyobb hipermarketekben kapható francia és belga vajak, amik már ugyanannyiba kerülnek általában, mint a magyar márkázott társaik. 

Fontos, hogy a süti szoba-hőmérsékletű legyen, amikor eszitek, hogy a vaj kellemesen puha maradjon. 

Diórolád, karamellizált banán, kávékrém 

(kb. 12 szelet)

a dióroládhoz: 

6 db tojás szétválasztva

120 g nádcukor

40 g vaj, megolvasztva

100 g darált dió

10 g cukrozatlan kakaópor

10 g kukoricakeményítő

egy csipet só

a karamellizált banánhoz: 

50 g cukor

2 ek víz

egy csepp citromlé

egy csipet só

290 g banán (pucolva mérve, kb. 3 db; ne legyen túl érett)

a kávés vajkrémhez: 

3 db tojássárga

90 g cukor

50 ml frissen főtt kávé

225 g puha vaj

1. A sütőt előmelegítem 180 fokra (légkeverésest 160-ra), és egy tepsire sütőpapírt terítek. 

2. A tojásokat szétválasztom. A cukor egyharmadát a sárgájához adom. A fehérjét lágy habbá verem, hozzáadom a cukrot, és kemény habot verek belőle. A sárgáját is kihabosítom, majd óvatosan a fehérjébe forgatom. 

3. A darált diót, a kakaóport és a keményítőt csomómentesre keverem, és a habba forgatom. 

4. A masszát egyenletesen a sütőpapírra simítom, és 15 percig sütöm. Egy konyharuhára teszem felfordítva, lehúzom róla a sütőpapírt, és feltekerem. Hagyom így kihűlni. 

5. A karamellhez a cukrot felteszem főni a vízzel és a citromlével. Világos karamellt készítek belőle. Közben a banánokat pépesítem (csak úgy nagyjából, mert az csak jó, ha nagyobb darabok is maradnak benne). A karamellhez keverem. 

6. A kávékrémhez a tojássárgákat kikeverem a kávéval és a cukorral. Egy lábosban vizet melegítek, és ráteszem a keverőtálat úgy, hogy az alja ne érjen a vízbe. Folyamatosan kevergetve felmelegítem a tojásos mixet (ha fertőtleníteni szeretném, akkor kb. 72 fokig kell melegítenem).

7. Leveszem a vízfürdőről, és kockánként hozzáadom a puha vajat, miközben egy elektromos habverővel (vagy még jobb, ha egy konyhagép habverőjével) 5-10 perc alatt visszahűtöm, miközben jó habosra is keverem. 

8. Kitekerem a dióroládot, és vékonyan rákenem a már kihűlt karamellizált banánt. Rákenem a kávékrémet is, és feltekerem. 

Lehet, hogy a cupcake helyett már a cake pop a divat, de engem még mindig nagyon jól elszórakoztat, ha egy híres klasszikusból kell minitortát csinálni. 

Sacher cupcake

(12 db)

a kandírozott sárgabarackhoz: 

225 g cukor

2 ek glükóz szirup (elhagyható)

24 db aszalt sárgabarack

a sacher tésztához: 

100 g étcsokoládé

60 g vaj

3 db tojás, szétválasztva

egy csipet só

85 g nádcukor

60 g liszt

a fényes csokoládémázhoz: 

250 g étcsokoládé

175 g vaj

1 ek glükóz szirup (elhagyható)

sárgabarack lekvár

tejszínhab és cukrozatlan kakaópor a díszítéshez

1. Az aszalt barackkal kezdem, hogy nagyjából egyszerre hűljön ki a süteményekkel. Ehhez felteszem főni a cukrot 175 ml vízzel. Ha a cukor már elolvadt, hozzáadom a barackokat (az a lényeg, hogy min. 24 db legyen, hogy minden sacherre jusson 2-2). 25 percig főzöm, hogy szép fényesek legyenek. Egyenként sütőpapírra teszem száradni a barackokat. Ha nagyon ráérek, és igazán puha gyümölcsöket szeretnék, érdemes egy éjszakára a szirupban hagyni őket. 

2. Közben a sacherhez előmelegítem a sütőt 180 fokra (légkeverésest 160-ra). Egy muffintepsi mélyedéseit kivajazom és kilisztezem (szilikonforma esetén nem szükséges). 

3. A vajat és csokoládét felkockázom, és vízfürdő fölött vagy mikróban megolvasztom. 

4. A tojásokat szétválasztom. A sárgáját enyhén felverem, és a vajas csokihoz adom. 

5. A fehérjét lágy habbá verem a sóval. Hozzáadom a cukrot, és kemény habot verek belőle. Először csak a negyedével fellazítom a csokis részt, aztán a maradékot óvatosan hozzáforgatom, hogy össze ne törjem a habot. 

6. Beleszitálom a lisztet, és finoman elkeverem. 

7. Egy fagylaltos kanállal 2/3-ad magasságig töltöm a muffintepsi mélyedéseit a masszával. 18-20 percig sütöm. 

8. Miután kivettem a sütőből, várok 2 percet, aztán kifordítom a formából a muffinokat. Hagyom kihűlni. 

9. A fényes csokoládémázhoz felkockázom a vajat és a csokit, és ugyanúgy, mint előbb, felolvasztom, de itt a glükózt is hozzáadom, már ha használok egyáltalán (ahhoz kell, hogy igazán fényes és selymes legyen a mázam). 

10. A süteményeket egy rácsra teszem, alá egy tepsit és sütőpapír teszek, hogy megmentsem, ami lecsorog majd, hátha még fel akarom használni. Minden muffin tetejére teszek 2-2 kandírozott barackot, és az egészet lekenem baracklekvárral. Ha a lekvárunk túl masszív, egy kiskanál vízzel vagy melegítéssel tudok rajta lazítani. 

11. Ha a máz is langyosra hűlt már, áthúzom vele a sachereket, azaz rájuk csurgatom felülről a csokiszószt. Fél órára hideg helyre teszem, hogy megdermedjen, viszont szobahőmérsékletűen tálalom a tejszínhabbal, és egy kevés kakaóporral meghintem. 

Magyarul tolófánk néven már régóta ismert, de a spanyol churros név szerintem sokkal szexibb. Ez egy igazi spanyol street food, árulnak belőle méteres hosszúságúakat, spirálformában, általában forró csokival, néha karamellszósszal.

Kívül ropogósra kell sütni néhány perc alatt, és közben belül lágy, levegős és puha marad. A sütemény alapja a forrázott tészta, mint például a képviselőfánké, azzal a különbségben, hogy végső formáját nem a sütőben, hanem forró olajban nyeri el, mint a fánkok általában. 

Kókuszos churros forró fehércsokival

(4 személyre)

250 ml víz

100 g vaj

150 g liszt

egy csipet só

3 tojás

100 g kristálycukor

20 g kókuszreszelék

olaj a sütéshez

a forró csokihoz: 

200 g fehércsokoládé

200 g tejszín

2 ek Malibu likőr

1. A vajat felolvasztom a vízben, és az egészet felforralom. Lehúzom a tűzről, belekeverem a lisztet a sóval. 

2. Alacsony lángon tovább főzöm, de csak egy-két percig, hogy a liszt teljesen elvegyüljön a vízzel, és egy gombóccá álljon össze. 

3. Keverőtálba teszem, és egy elektromos mixerrel eldolgozom benne a tojásokat. 

4. Csillagcsövet teszek egy habzsákba, és beletöltöm a masszát. Forró olajba csíkokat nyomok belőle úgy, hogy a végüket egy ollóval mindig levágom. Kb. 2-3 perc alatt aranybarnára sütöm. 

5. Kicsit leitatom róluk az olajat, és a kókuszos cukorba hempergetem őket. 

6. A tejszínt felforralom, és az apróra kockázott csokira öntöm. Simára keverem a kókuszlikőrrel együtt. Még melegen eszem, a fánkokat a forró csokiba mártogatva. 

Ilyenkor mindenki a tuti mézeskalács és a tuti bejgli receptet kéri tőlem. A mézeskaláccsal még adós vagyok, a bejglit viszont megosztom veletek. 

Ami a tésztáját illeti, nekem ez a recept vált be a legjobban. Az ApróSéf nevű oldalról azt kell tudni, hogy elődje a desszert.eu volt, amit sajnos a tulajdonos, Varga Gábor átalakított recept megosztós oldallá (mint pl. a NoSalty), amitől engem kiver a víz. Az oldalon viszont maradtak még a desszert.eu-ról jól használható, megbízható receptek, ráadásul fázisfotókkal, amiket még Varga Gábor töltött fel, aki maga is cukrászt. Érdemes hát keresgélni, mert lehet találni aranyat a tengerben. 

A receptet azért szeretem, mert a sertészsír kellemesen porhanyóssá teszi a pozsonyi tésztát, olyannyira, hogy én leginkább a bejgli végét szeretem megenni, mert ott több a tészta. A többiek viszont gazdag töltelékért rajonganak, ezért nagyon vékonyra nyújtott tésztába tekerem a kétszer olyan vastag mákot, diót stb.-t. 

A recepten annyit változtattam, hogy a liszt mennyiségét csökkentettem (2 bejlglinél kb. 20 grammal). Így sokkal könnyebben nyújtható tésztát kaptam. 

A töltelékhez nem tudok pontos agyaghányadot mondani nektek, de elmondom, hogyan készítem. A darált magot egy lábosba teszem kevés cukorral és tejjel, esetleg fűszerrel, és felfőzöm. A tejet magam mellett hagyom, és addig öntögetek hozzá, amíg már lágy, de még nem folyós masszát kapok. Ezután hozzáadom az aszalt gyümölcsöt, citrushéjat vagy csokit. 

A gesztenyés töltelék esetében kevés olvasztott vajjal lazítom a masszát, és ledarált étcsokoládét adok hozzá. Idén a Pastramiban csináltam még mandulás-vörösáfonyás, gyömbéres-diós és meggyes-mákos tölteléket, és benneteket is arra buzdítalak, hogy kísérletezgessetek bátran. 

Locsolgasd alkohollal szorgalmasan, és fáradozásod karácsonyra meghozza gyümölcsét. Kicsit hasonlít a püspökkenyérre, de csak nyomokban, mert itt az a lényeg, hogy minimális mennyiségű a liszt, csak arra szolgál, hogy egymáshoz tapassza az aszalt gyümölcsöket. Ha hagyod állni egy hétig, és kibírod, hogy ne edd meg, csodálatosan keverednek benne az ízek. 

Karácsonyi gyümölcskenyér

(3 kicsi)

225 g olajos mag vegyesen (mogyoró, dió, mandula)

225 g aszalt gyümölcs vegyesen (pl. szilva, sárgabarack, mazsola)

100 g aszalt déligyümölcs vegyesen (pl. füge, datolya, kandírozott narancshéj, vörösáfonya)

66 g liszt

1/2 tk sütőpor

1/2 tk őrölt szegfűbors

100 g nádcukor

2 tojás

100 g vaj, megolvasztva

narancslikőr (pl. Cointreau)

1. A magokat egészben egy keverőtálba teszem, a nagyobb gyümölcsöket félbevágom. 

2. A lisztet átszitálom a sütőporral és a fűszerrel, és beleforgatom a magokat és a gyümölcsöket. 

3. Hozzáadom a simára kevert tojásokat és az olvasztott vajat, és az egészet összekeverem. 

4. Én 3 mini szögletes kenyérformába tettem a masszát, de használhatsz normál méretűt is. Vajazd és lisztezd ki. 150 fokon (légkeveréses 130 fok) egy órát sütöm. 

5. Még melegen megszurkálom, és meglocsolom a narancslikőrrel, aztán alufóliába csomagolom. Ezt kétnaponta megismétlem. 

A posztot a Nikon támogatta. 

Neve ellenére nem csak a mézeskalácsba jó. Feldobhatunk vele egy almatortát, egy gyömbéres süteményt és akár egy répatortát is. 

Az igazat megvallva, én a Kotányi mézeskalács fűszerkeverékét is nagyon szeretem, de azért nem árt, ha magunknak is ki tudunk keverni egyet otthon, ki tudja, mit hoz az élet. 

Mézeskalács fűszerkeverék

6 tk őrölt fahéj

2 tk őrölt gyömbér

1/2 tk őrölt szegfűbors

1/4 tk őrölt ánizs

egy nagy csipet frissen őrölt szerecsendió

2 tk őrölt kardamom

frissen őrölt bors

1/4 tk őrölt koriander

1/2 tk őrölt szegfűszeg

1 db vaníliarúd kikapart magjai

1/2 tk kakaópor

Drága sütisütő olvasóim, itt ez ideje, hogy én is adjak nektek valamit karácsonyra. Egyrészt megkapjátok tőlem ennek a jól bevált mákos guba tortának a receptjét, mert szerintem a bejgli mellé nyugodtan odafér még az ünnepi asztalra.

És ami talán még ennél hasznosabb karácsony előtt, a Tefal süteményformák, amiket szeretnék nektek ajándékozni. Ha úgy érzitek, szükségetek van egy Tefal Easy Grip csatos tortaformára vagy egy Easy Grip piskótatorta formára, esetleg egy Easy Grip kiflisütő tepsire, egy kommentben írjátok le, mit sütnétek benne. Én például egy ilyen csatos formában sütöttem ezt a tortát.

A formákat azok kapják, akik a legjobb ötleteket adták. A döntés szigorúan szubjektív lesz, ígérem. A határidő december 15. éjfél, egy ember csak egy ötletet írjon. Várom a kommenteket izgatottan! 

Mákosguba torta

(12 szeletes)

500 g kalács

900 ml tej

1/2 vaníliarúd kikapart magjai

40 g vaj

4 ek méz

150 g darált mák

120 g porcukor

1 kk őrölt szegfűszeg

1 citrom finomra reszelt héja

1 db egész tojás

1 db tojás sárgája

a habhoz:

2 db tojás fehérje

egy csipet só

150 + 35 g cukor

50 ml víz

1. Egy 26-27 cm átmérőjű tortakarikát kivajazok, az alját sütőpapírral kibélelem. A sütőt előmelegítem 125 fokra.

2. A kalácsot felkockázom. 

3. A tejet felforralom a vaníliarúddal és a kikapart magjaival, a mézzel és a vajjal. A tojásokat simára keverem, és folyamatos keverés mellett lassan hozzáöntöm a tejet. A kalácskockákra öntöm. 

4. Összekeverem a mákot a szegfűszeggel, a citromhéjjal és a porcukorral. Beleforgatom a kalácskockákat. Az előkészített formába töltöm, a sütőbe teszem 20 percre. 

5. A tojásfehérjéket a sóval és a 35 g cukorral félig felverem, közben a 150 g cukrot 118 fokosra főzöm a vízzel. Ezt is a tojáshabhoz öntöm lassan, miközben a keverőgépet nem állítom le, és a keveréssel visszahűtöm. 

6. A habot a kihűtött tortára halmozom, és egy szakácsfáklyával itt-ott megégetem. 

A fotót most nem én, hanem Krasznai János készítette. 

Lehet-e valami még a hanukai fánknál is finomabb? Talán ez az askenázi eredetű kiskifli, ami mára amerikanizálódott, és a tésztája lényege a krémsajt lett. Ettől kellemesen savanykás, ami jól ellensúlyozza az általában mézédes tölteléket. Sok receptet kipróbáltam, általában elég sokat bénáztam a tészta nyújtásakor, ezzel viszont még soha nem volt gondom. 

Rugelach

(16 db)

225 g Philadelphia krémsajt

225 g vaj

105 g porcukor

1 tk citromlé

1 tk vaníliakivonat

280 g liszt

2 ek tejszín

1 ek nádcukor

a töltelékhez: a kedvenc lekvárunk, felaprított olajos mag (pl. dió, mandula)

1. A krémsajtot gépben kikeverem a vajjal és a porcukorral. Eldolgozom benne a citromlevet és a vaníliakivonatot, majd a lisztet.
2. Folpackba csomagolom, és 1-2 órára hűtőbe teszem.
3.  Lisztezett felületen kb. 5 mm vékony körré nyújtom a tésztát. Egy nagy tányért használok sablonnak, és egy éles késsel körbevágom, hogy biztosan szép szabályos kört kapjak.
4. Vékonyan megkenem a lekvárral, és megszórom a maggal. Egy éles késsel vagy egy pizzavágóval 16-felé vágom úgy, hogy mindig felezem. Mindegyik cikkelyt bemetszem a szélén, középen. A szélesebb részről indulva feltekerem (mint egy croissant-t).
5. A tetejüket lekenem tejszínnel, megszórom a nádcukorral.
6. 175 fokra (légkeverésest 155-re) előmelegített sütőbe teszem 25 percre. 

Recept: Zoe Bakes

Csak télen kívánom a karamellt. Akkor viszont nagyon. Már majdnem mindenre karamellt teszek, a brownie-hoz a vaníliafagyira, a kalácspudingra, a tejberizsre, a palacsintára, a kekszre, talán már túlzás is. A sticky date (vagy toffee) pudding egy klasszikus angolszász desszert, állítólag Gordon Ramsay "signature" desszertje. Annyiban puding, hogy régen gőzben főzték készre, ma már inkább sütni szokták. Szerintem kizárólag télen van létjogosultsága. Most jött el az ideje. 

Ragacsos datolya puding

(12 db)

125 ml forró víz

225 g datolya (kimagozva)

165 g liszt

1 tk sütőpor

1 tk szódabikarbóna

egy csipet só

85 g puha vaj

65 g barna vagy sötétbarna nádcukor (pl. Muscovado)

2 tojás

1. A datolyát a forró vízbe áztatom 15 percre, hogy felpuhuljon (bár amúgy is igyekezzünk puha datolyát venni, ne legyen még kiszáradva). Aprítógépben ledarálom. 

2. A lisztet átszitálom a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval. 

3. A vajat alaposan kikeverem a cukorral, egyenként hozzáadom a tojásokat is. Beleforgatom a lisztes részt, majd a pépes datolyát is. 

4. Egy muffinforma vagy más szilikonforma mélyedéseibe töltöm a "pudingot", és 175 fokon (légkeveréses 150) 18-20 perc alatt megsütöm. 

5. Közben elkészítem ezt a narancsos karamellt. (Hagyományosan toffee szósszal tálalják, ami egy sűrű tejkaramellt jelent.) Még langyosan eszem meg, a karamellel nyakon öntve. Egy kis cukrozatlan, lágyra vert tejszínhab is jól jön hozzá. 

Recept: Baking Bites

Kívülről is szalámis, a keresztmetszete is szalámis, az íze nem szalámis. Egy tökéletes hasonmás, a legmókásabb ehető ajándék karácsonyra. Olaszosan stílusos. 

Fontos, hogy ne túl édes csokoládét használj hozzá, mert bár nincs benne plusz cukor, kívül a porcukor tesz rá egy nagy lapáttal. Hogy milyen olajos magot, aszalt és kandírozott gyümölcsöt teszel, az a te dolgod. Ez itt az én variációm. 

Csokoládészalámi

(3 db)

90 g étcsokoládé

80 g vaj

2 ek sötét rum

125 g vajas keksz (semmiképpen sem háztartási keksz, viszont bármi, ami finom)

30 g dió

30 g aszalt vörösáfonya

10 g kandírozott narancshéj

5 g kandírozott gyömbér

porcukor a hempergetéshez

1. A csokoládét a vajjal vízgőz fölött megolvasztom. Hozzáadom a rumot. 

2. A kekszet aprítógépben durvára töröm, és az sem baj, ha a feléből egészen apró morzsa lesz. 

3. A diót megpirítom, durvára vágom. 

4. Mindent mindennel összekeverek. Hideg helyre teszem a masszát, hogy kicsit megdermedjen, de még formázható legyen. Háromfelé osztom, és mindegyiket folpackba vagy zsírpapírba csomagolom úgy, hogy kolbász formájú legyen. Hűtőbe teszem egy-két órára, hogy teljesen megszilárduljon. 

5. Kicsomagolom a kolbászokat, és porcukorba hempergetem őket. Én - ha nem ajándékba adom - felkarikázva eszem, mint az igazi kolbászt. 

És akkor plusz egy hasznos recept a karácsonyi készülődéshez: 

Kandírozott gyömbér

250 g friss gyömbér

250 ml víz

250 + 80 g cukor

1. A gyömbért megpuclom, julienne-re vágom.
2. A vizet felforralom a 250 g cukorral, hozzáadom a gyömbért, és puhára főzöm kb. 45 perc alatt.
3. Átszűröm, a maradék levét papírtörlővel felitatom. Sütőpapírra teszem a gyömbért.
4. Megszórom a maradék cukorral, és 2-3 napig száradni hagyom. 

Miért érzünk elégedettséget, amikor rájövünk, hogy otthon is tudunk pont ugyanolyat sütni, amilyet a boltban is lehet kapni? Lásd csináld magad Sport szelet, Túró Rudi házilag vagy az amerikai Oreo cookies házi hasonmása. Egyáltalán nem biztos, hogy olcsóbb otthon megcsinálni, és még sokkal macerásabb is az egész, mint a boltban lekapni a polcról. És mégis. 

Zimtsterne

(kb. 40 db)

300 g darált mandula

100 g porcukor

50 g liszt

2 tk fahéj

2 + 1 db tojásfehérje

egy csipet só

200 g porcukor

1 ek tej

1. A mandulát, a 100 g porcukrot, a lisztet és a fahéjat keverőtálba teszem és összekeverem a 2 darab tojásfehérjével. Összegyúrom, folpackba csomagolom, egy órára hűtőbe teszem.
2. Kiveszem a hűtőből, és kb. fél cm vékonyra nyújtom. 
3. A maradék tojásfehérjét egy csipet sóval lágy habbá verem, majd hozzáadom a maradék porcukrot, és kemény, fényes habot verek belőle. Egy kanál tejjel lazítom.
4. Vékonyan a tészta tetejére kenem (nekem a hab fele elég volt hozzá). Egy kicsi, csillag alakú kiszúróval kiszaggatom. Akkor jó a fehérjehab, ha a kiszaggatás után nem folyik le a keksz szélén. Én úgy tudom a kekszet kiszedni a kiszúróból, ha alulról benyúlva felfelé kinyomom. 
5. 160 fokos sütőben 9 percig szárítom. 

A süteményről készült fotó a Nikon támogatásával, Nikon D5200-as kamerával készült. 

Soha nem szűnő vágyam, hogy olyan ételt találjak ki, ami egészséges, és a gyerekeim szívesen megeszik - ezt hívják nálunk paradoxonnak. Ezért aztán ebben a granolában igyekeztem mindent felismerhetetlenné tenni, hogy legalább reggelire egyenek véletlenül valami rendeset.

Az a baj, hogy velem kapcsolatban eleve gyanakvóak, ezért csak 50 százalékos sikerrel jártam. Pedig szerintem vicces, hogy pöttyös és a ropogós a zabpehely. Azt hiszem, az volt a baj, hogy nem voltam képes (vagy nem akartam?) rekonstruálni azt az édes ízt, ami a többi gyári gabonapehely sajátja.

A granola szuperjó karácsonyi ajándék! Itt találsz még több hasonló receptet. 

Quinoa granola

400 g zabpehely

100 g quinoa (nyersen)

45 g holland kakaópor

50 g mandula

50 g törökmogyoró

140 g olaj

180 g méz

1. A sütőt előmelegítem 170 fokra (légkeverésest 150-re), és egy tepsit kibélelek sütőpapírral. 

2. A zabpelyhet, a quinoát és a kakaóport egy mély edényben összekeverem. A mandulát és a mogyorót gorombára (durvára) darálom, és azt is a tálba öntöm.  

3. Az olajat és a mézet egy kis kancsóban összekeverem, és a többi hozzávalóra öntöm. Az egészet a tepsibe teszem, és 15 percre a sütőbe tolom. Ha letelt az idő, átkeverem, és visszatolom még egyszer 15 percre. Ha kihűlt, légmentesen záródó dobozba teszem, és reggelente egy kis tejbe áztatva eszem. 

Nyugodtan megveheted a boltban a mirelit császármorzsát. Kb. két-háromszáz forinttal olcsóbb és 5 perccel kevesebb idő elkészíteni, mint ezt. Viszont cserébe, az én kedvemért el kell olvasnod a gyári összetevőit, például itt. 

Én a búzadara-mentes, osztrák típusú smarni híve vagyok, aminek már korábban is hangot adtam. Ez egy egész más állagú császármorzsa, mint az itthon megszokott. Úgy kell elképzelni, mintha egy nagyon vastag palacsintát sütnénk, amit aztán darabokra tépünk és karamellizálunk. Lekvárral, almaszósszal, fahéjas cukorral, mazsolával, mindenhogy finom. 

Kókuszos kaiser smarni

(4 adag)

2 ek vaj

4 tojás, szétválasztva

egy csipet só

125 g kókusztej

100 g cukor 

30 g kókuszreszelék

150 g liszt

1. Egy nagy serpenyőben megolvasztom a vaj felét. 

2. A tojás fehérjét egy csipet sóval lágy habbá verem, hozzáadom a cukor felét, és kemény habot verek belőle. 

3. A tojás sárgáját összekeverem a kókusztejjel. Óvatosan beleforgatom a fehérjét, hozzászitálom a lisztet, a kókuszreszeléket, és lágy mozdulatokkal eldolgozom benne. 

4. A masszát a serpenyőben öntöm, és az alját világosbarnára sütöm. Óvatosan átcsúsztatom egy tányérra, onnan pedig átfordítom a serpenyőbe (a tányér tetejére teszem a felfordított serpenyőt, aztán visszafordítom az egészet). 

5. Ha a másik oldala is megsült, egy fakanállal felaprítom, hozzáadom a maradék cukrot és vajat, és karamellizálom. Én még langyosan megeszem (forrón nem, mert a karamell őrült forró!). 

Recept: Zucker, Zimt und Liebe

A legtökéletesebb alapkekszek receptjeit most elárulom. 

Sablé Azur (csokoládés vajas keksz)

(kb. 40 picike)

180 g puha vaj

50 g kristálycukor

120 g nádcukor

1/2 tk só

175 g liszt

30 g holland kakaópor

1 tk szódabikarbóna

1 db lime héja finomra reszelve (az eredeti recept szerint kandírozott yuzut is tehetünk bele szerencsére)

150 g étcsokoládé, apróra vágva

cukor a hempergetéshez

1. A vajat kihabosítom a kétféle cukorral. 

2. A lisztet átszitálom a sóval, a kakaóval és a szódabikarbónával, aztán a lime héjával és a csokival együtt a vajas cukorhoz keverem. Ha nincs otthon keverőgéped, ennél a résznél a legegyszerűbb, ha a kezedet használod. 

3. A tésztát három részre osztom, és egyenként kb. 3 cm átmérőjű hurkákat formázok belőlük (lehet szögletes is). Folpackba csomagolom mindegyiket, és egy órára hűtőbe teszem. 

4. A hempergetéshez szánt cukrot egy lapos tálra öntöm. A tésztát kicsomagolom, és a cukorba forgatom. 1,5 cm vékony szeleteket vágok a hurkákból, és sütőpapírral bélelt tepsire teszem őket egymástól 2 cm-re. 

5. 170 fokos sütőben 8 percig sütöm. 

Sablé Diamont Vanille (vaníliás vajas keksz)

(kb. 40 db)

225 g puha vaj

100 g cukor

1 db vaníliarúd kikapart magjai

1/2 tk só

320 g liszt

cukor a hempergetéshez

1. A vajat krémesre keverem a cukorral, majd összegyúrom a többi hozzávalóval. 

2. Három részre osztom a tésztát, és 3 cm átmérőjű hurkákat hengergetek vagy hasábokat csinálok belőlük, folpackba csomagolom őket egyenként. Egy órára hűtőbe teszem. 

3. Kicsomagolom a hasábokat vagy hurkákat, és cukorba forgatom őket. 1,5 cm-es szeletekre vágom mindet, és sütőpapírral bélelt tepsire teszem egymástól 2 cm-re. 170 fokon 15 percig sütöm. 

Receptek: Pierre Hermé Pastries

Ez nem az a perec, amiért sorban állsz a mozi büféjében. És nem is az a perec, amit megveszel a gyereknek az állatkertben. Ez csak a te saját, házi, ropogós héjú, puha, hófehér belsejű, kedvenc fűszerkeverékeddel megszórt pici pereced. 

Puha perec

(8 db)

250 ml langyos víz

1 ek cukor

12 g friss élesztő

370 g liszt (én fele-fele kenyérliszttel és búzaliszttel dolgoztam)

1 1/2 tk só

1 + 2 tk olívaolaj

2 ek szódabikarbóna

2 tk a kedvenc fűszerkeverékedből (én pirospaprikával elkevert za'atart használtam, de használhattam volna többet is)

durva szemű só a szóráshoz

1. Az élesztőt feloldom a langyos vízben a cukor felével, és félreteszem, hogy felfusson. 

2. A lisztet, a sót, az élesztős keveréket és az egy teáskanál olívaolajat begyúrom. Kigömbölyítem, és másfél órát letakarva, meleg helyen pihentetem. 

3. Lemérem a cipó súlyát, és nyolcfelé osztom. Egyenként kisodrom ezeket a darabokat, és perecet formázok belőlük (egy U alakot csinálok, aztán a két szárát megtekerem és visszahajtom). 15 percig kelesztem. 

4. Egy mély lábosban vizet forralok, beleszórom a szódabikarbónát és a maradék cukrot. A pereceket oldalanként 1-1 percig főzöm benne, aztán sütőpapírral bélelt tepsire teszem őket egymás mellé.

5. A tetejüket megkenem a fűszerrel elkevert maradék olívaolajjal, és megszórom a sóval. 230 fokra (légkeverésesben 210 fokra) előmelegített sütőben 13 percig sütöm. 

Recept: The White Ramekins

A Crêpe Suzette az én verziómban kakaós, kandírozott kumquattal tupírozva. A klasszikus változat sima palacsintáról szól, naracsos-vajas karamellel meglocsolva, szerintem az is megjárja. A sörrel készülő kakaós palacsinta zseniális ötlete Pierre Hermétől származik, a receptet viszont a saját kedvem szerint alakítottam. Mert egy kakaós palacsinta nem csak ÚGY lehet kakaós! 

Crêpe Suzette

(kb. 12 db)

a kakaós palacsintákhoz: 

115 g liszt

35 g holland kakaópor

2 ek nádcukor

egy csipet só

1 db tojás

300 ml tej

100 ml sör (ha barna, még jobb, bár én világosat használtam)

50 ml étolaj, plusz a sütéshez

a narancsos karamellhez: 

200 g cukor

3 ek víz

1 kk citromlé

100 ml frissen facsart narancslé

1 kk só

50 g vaj

a kandírozott kumquathoz: (szorgalmi feladat)

5 db kumquat

100 g cukor

100 ml víz

1/2 vaníliarúd

1. A palacsintához egy tálba teszem a száraz hozzávalókat, a többit egy kancsóból hozzáöntöm, és lehetőleg csomómentesre keverem. A masszát egy-két órát a hűtőben pihentetem, aztán a palacsintákat a szokásos módon kisütöm. Minden palacsinta előtt megkenem a serpenyőt olajjal. Ha túl sűrű a massza, tejet öntök hozzá. 

2. A karamellszószhoz felteszem főni a cukrot a vízzel és a citromlével. Aranybarna karamellt készítek belőle, majd hozzáöntöm a narancslevet (óvatosan, mert fröcskölni fog), és mehet bele a só és a vaj is. Simára keverem. 

3. A kumquatot megmosom, felkarikázom, és amennyire tudom, kiveszem a magjait. Háromszor átmosom forró vízzel, ami úgy néz ki, hogy vizet forralok, és fél percre beleáztatom a kumquatot, majd leszűröm. A cukrot a vízzel felforralom, beleteszem a gyümölcsöt és a vaníliát, és 15 percig főzöm. 

4. Tálaláskor a palacsintát meglocsolom a langyos karamellel, és megszórom a már kihűlt kumquattal. 

Ez a fotó rendkívül rossz fényviszonyok között, természetes fényben készült, és nem jöhetett volna létre, ha nincs egy szuper Nikon D5200-as kamerám. (x)

A marcipán csodálatosan finom alapanyag, ha nem tortabevonásra és figurák készítésére használjuk. Én is émelygek, ha az ételfestékes háromszoros* marcipánra gondolok, viszont ha egy jó stollen vagy a David Lebovitz-féle mandulatorta jut eszembe, mindjárt összefut a nyál a számban. 

*Egy marcipánmassza lehet egyszeres, kétszeres vagy háromszoros, attól függően, hogy milyen a mandula és a cukor aránya benne. Az egyszeresben ugyanannyi mandula van, mint amennyi cukor, és ahogy a szám nő, egyre kisebb a mandula mennyisége. Létezik nullás marcipán is, ebből készült például a szilvásgombóc nevű ország tortája is. Pontosan nem tudom, hogy mitől nullás, de arra tippelek, hogy több mandula van benne, mint cukor. 

Mandulás falatka

(kb. 35 db)

125 g liszt

115 g őrölt mandula

1/2 tk fahéj, gyömbér és szegfűszeg vegyesen

1/4 tk sütőpor

egy csipet só

260 g vaj, hideg

100 g cukor

1 tojás és 1 tojássárga (összekeverve és elfelezve)

140 g marcipánmassza 

40 g mandulapehely

1. A lisztet összekeverem az őrölt mandulával, a fűszerekkel, a sütőporral és a sóval. Hozzáadom a cukrot is. 

2. A vajat felkockázom és összemorzsolom az előbbi száraz hozzávalókkal. Hozzáadom a tojások felét és összegyúrom. Folpackba csomagolom, és 1-2 órára hűtőbe teszem, hogy kicsit megdermedjen (még így is puhább lesz, mint egy szokásos linzertészta). 

3. Előkészítek egy kb. 20x20 cm-es szögletes formát. Én szilikont használtam, de akár sima tortakarikában is megsüthető. 

4. A tészta felét a formám méretére nyújtom, kb. fél cm vékonynak kell lennie. A forma aljára teszem. Ezután a marcipánt nyújtom ki ugyanakkorára, és a formában lévő tésztára helyezem. Következik a maradék tésztám, azt is kinyújtom, és végezetül azt is a formába teszem. A tetejét megkenem a maradék tojásokkal, megszórom a mandulapehellyel. 

5. 175 fokos (légkeveréses 155 fok) sütőbe teszem 45 percre. Hagyom a formában kihűlni, aztán kb. 3 centis kockákra vágom. 

Recept: Sabrinasue

A birsalmában nem lehet csalódni, az biztosan mindig savanyú. Márpedig pontosan ez az íz kell neked, amikor almás süteményt csinálsz. Ezért aztán az a tanácsom, hogy ha mégis sima almát szeretnél ebbe a tortába tenni, akkor mindenképp valami savanykás fajtát válassz. 

Birsalma torta

(8-10 szelet)

4 db birsalma

150 g vaj, olvasztva + 3 ek az almához

200 g cukor + 3 ek az alma karamellizálásához

165 g liszt

1 tk sütőpor

3/4 tk só

1 citrom finomra reszelt héja

3 tojás

1. Egy kb. 20 cm átmérőjű tortakarikát kivajazok, az alját kibélelem sütőpapírral. A sütőt előmelegítem 175 fokra (légkeverésest 155-re). 

2. Az almákat megpucolom, és hideg citromos vízbe teszem, hogy ne barnuljanak meg. A magházakat eltávolítom, és kb. 1/2 cm vékony szeletekre vágom a gyümölcsöt. 

3. Egy serpenyőben megolvasztom a 3 evőkanál vajat, kicsit párolom rajta az almákat, aztán a 3 evőkanál cukorral karamellizálom. 

4. A lisztet, a sütőport, a sót és a citromhéjat összekeverem, aztán eldolgozom benne az olvasztott vajat és a tojásokat is. 

5. A tortakarika alján elrendezem az alma felét, ráöntöm a massza felét, erre rászórom a maradék almát, majd végül a maradék masszát. 60-70 perc alatt készre sütöm. 

6. Hagyom 10 percig a formában hűlni, aztán egy éles késsel körbevágom. Egy tányért teszek a tortaforma tetejére, és óvatosan átfordítom rá a tortát. Kiveszem a formából, lehúzom a tetejéről a sütőpapírt, és megvárom, hogy teljesen kihűljön. Porcukorral és joghurttal tálalom. 

Recept a Bon Appétitből

Nyúlós ragacs, de imádni való! Fontos a nagy kanál tengeri só, fleur de sel- vagy Maldon-féle sznobság itt és most indokolt. Jó a la natur is, de ha már szórakozásból csináljuk, találjunk ki hozzá valami érdekes ízt. Én már közben a karácsonyi ajándékozásra gondoltam, ennek ellenére a fotó (nyilván a körülményeknek köszönhetően) elég tavaszias lett. 

Szezám-gyömbér tejkaramell

(kb. 60 db)

500 ml habtejszín

450 g kristálycukor

85 g vaj

200 g glükózszirup

1 ek tengeri só

1 tk vaníliakivonat

2 ek szezámmag

2 ek kandírozott gyömbér, felaprítva

1. Egy magas falú lábosban felteszem főni a tejszínt, a cukrot, a vajat és a glükózt. Felforralom, aztán várok, amíg 120 fokosra melegszik. Legalább is én addig hagytam, mert hallgattam a receptre, de hagyhattam volna tovább is, akkor keményebb és barnásabb lett volna. Ezt állítsa be mindenki magának, attól függően, hogy a puhát vagy az igazán fognyűvő keményet szereti. 

2. Ha a karamell eléri a várva várt hőmérsékletet (ez kb. 15 perc nálam), lehúzom a tűzről, és belekeverem a sót és a vaníliát. 

3. Egy kb. 20x30 cm-es tepsit vékonyan kikenek olajjal, sütőpapírt tapasztok az aljára, és még azt is megkenem egy kevés olajjal. Ebbe öntöm a karamellt. A szezámmagot és a gyömbért rászórom. Legalább 8 órát hagyom szobahőn száradni, aztán felkockázom. Könnyebb, ha előtte hűtőbe teszem. 

Recept: Martha Stewart