A nagy klasszikus habkönnyű nyári változata. Miniatűr túrógombócok, prézli nélkül, tojássárga nélkül, csak tojásfehérje habbal, meggyszósszal és sok friss piros gyümölccsel. Ezeket a kis gombócokat egy meggyleves betétjének is simán el tudnám képzelni, ha egyszer megérteném, hogyan lehet egy étkezést édességgel kezdeni.

Túrógombóc nyáriasítva

(3 adag)

250 g túró

1 citrom finomra reszelt héja

1 tk vaníliakivonat

1 tojásfehérje

egy csipet só

1 ek cukor

a szószhoz:

300 g meggy (maggal mérve), kimagozva

2 ek cukor

2 ek habtejszín

friss piros gyümölcsök a tálaláshoz

1. A túrót áttöröm, a vaníliával és a citromhéjjal ízesítem.

2. A tojásfehérjét a sóval lágy habbá verem, hozzáadom a cukrot, és keményre verem. Kiveszek belőle egy kicsit, és fellazítom vele a túrót. Csak ezután forgatom a maradék habot a túróhoz.

3. Egy teáskanálnyi golyókat gyúrok a masszából, és forró vízbe dobom pár percre. Ha feljön a víz tetejére, egy percig még főzöm, aztán kiveszem őket, de óvatosan. Hagyom kihűlni.

4. A kimagozott meggyet kb. 10 percre felteszem főni a cukorral. Leturmixolom, átpaszírozom. Belekeverem a tejszínt. A túrógombócokkal és a gyümölcsökkel tálalom.

Ezek kifejezetten alattomosak. Különösebb feltűnés nélkül etetetik magukat a forró nyári estéken.

Először a Gourmet fesztiválra vittünk ki alkoholos jégnyalókákat a Pastramival, aztán a Borászportál keresett meg, hogy találjunk ki jeges-pezsgős fagylaltokat. Így született meg a kétféle változat: az egyik alkoholmentes, de arra született, hogy pezsgőben olvadjon el; a másik már önmagában is pezsgős, de éppen csak annyira, hogy egy pluszt vigyen a nyalogatásba. Mindkettő jó lett - különben nem tenném fel ide ugye -, de az én kedvencem határozottan az első, különös tekintettel arra, hogy ha a gyerek megkívánja tőlem, pezsgő nélkül ugyan, de neki sem kell nemet mondanom.

Nektarin jégnyalóka

(8 adag)

500 g nektarin (egészben mérve)

80 g cukor

1 db vaníliarúd

pezsgő a tálaláshoz

1. A nektarint meghámozom és levágom a magjáról.
2. A cukrot ugyanannyi vízzel egy lábosba teszem. A vaníliarudat félbevágom, a magjait és a rudat is a cukros vízhez adom. Felforralom, a rudat kiveszem a cukorszirupból.
3. A cukorszirupot a nektarinhoz adom és leturmixolom.
4. Egy szilikonforma vagy egy jégkockatartó mélyedéseibe öntöm a gyümölcspürét. Fagyasztóba teszem. Amikor már kicsit megdermedt, beleszúrok egy pálcikát, és kifagyasztom.
5. Tálaláskor egy-egy pohárba pezsgőt töltök, és mindegyikbe egy-egy jégnyalókát teszek.

Proseccós-bogyós jégnyalóka

(8 adag)

150 g szeder

150 g málna

60 g cukor

1 kk narancsvirágvíz

40 ml naracslé

100 ml prosecco

1. A szedret és a málnát felfőzöm a cukorral. Ha a gyümölcs már levet engedett, a cukor pedig elolvadt, egy kancsóba vagy turmixgépbe öntöm. Engem nem zavarnak a magok, de ha téged igen, akkor átpasszírozhatod.
2. Hozzáadom a narancsvirágvizet, a narancslevet és a proseccót. Az egészet leturmixolom.
3. Jégkrémformákba öntöm, pálcikát illesztek bele, és kifagyasztom.

Sherbet, sorbet, gelato, ice pop, granita, semifreddo - nem árt egy fagyi gyorstalpaló, jön a kánikula.

Ha úgy döntesz, hogy nem akarsz állandóan mindenféle adalékanyaggal "feljavított" bolti vagy cukrászdai fagylaltot enni, vehetsz otthonra egy fagyigépet. Az enyém például egy olcsó típus, nem a legszuperebb, de azért elég jól elboldogulunk egymással.

Kezdjük a relatíve legmacerásabb verzióval. Ha már van fagylaltgéped, és úgy gondolod, hogy igazi gelatót, azaz klasszikus fagylaltot szeretnél, akkor meg kell tanulnod angolkrémet főzni. Tejet és tejszínt felforralsz, tojássárgával kikevert cukorhoz kevered óvatosan, aztán visszafőzöd, besűríted, ízesíted.

A másik verzió szerint van fagylaltgéped, de nem szeretnél az angolkrém nagymestere lenni, csinálhatsz sorbet-t, ehhez csak gyümölcs vagy valamilyen más ízesítő kell, plusz alkohol vagy valamilyen más folyadék és cukor. Esetleg felfőzöd, összeturmixolod, fagylaltgépben lehűtöd. Sorbet-t egyébként állítólag gép nélkül is lehet csinálni, csak az elején félóránként elő kell venni a fagyasztóból, és átkeverni.

Én most sherbetet csináltam, mert szeretem, ha van valamilyen tejtermék a fagyiban. Ugyanúgy készül, mint egy sorbet, csak pl. tejet vagy írót keverünk a gyümölcshöz.

Azt is megértem, ha valaki nem akar fagylaltgépbe beruházni, inkább vesz olcsóbban jégkrémformát. Sőt, még az sem elengedhetetlen, akár egy sima pohárban, pálcika helyett szívószállal is lehet jégkrémet, azaz ice popot készíteni, pl. ilyesmit.

A granitához sem kell gép, ezt úgy kell elképzelni, mint egy jófajta jégkását, itt van például egy epres változat David Lebovitztól, minden fagylaltreceptek királyától.

Parfétortához, azaz semifreddóhoz sem használok fagylatgépet, viszont itt néha bonyolult az elkészítés, de ezt is meg lehet úszni. Ugyanis ennek az egész fagyitémának éppen a lehetőségek végtelen tárháza a lényege. Bármit lefagyaszthatsz, aminek szerinted jó íze van. Bármi kifagy, egyedül az alkohol- és a cukormennyiséggel kell vigyázni.

Eper-meggy-rebarbara sherbet

120 g rebarbara

100 g eper

150 g cukor

150 g meggy

500 g író

(Ezek a mennyiségek nincsenek kőbe vésve, nyugodtan kísérletezd ki azt az arányt, ami a te ízlésednek a legjobbnak megfelel.)

1. A rebarbarát megtisztítom (a végeit levágom, és lehúzom a külső héját). Az epret is megpucolom, a nagyobb szemeket félbevágom, és a kétféle gyümölcsöt felteszem főni a cukorral.

2. Ha a cukor elolvadt, a gyümölcsöket pedig levet engedtek, összeturmixolom őket a kimagozott meggyel és az íróval. Egy éjszakár hűtőbe teszem, hogy jól lehűljön.

3. Másnap fagylaltgépben bekeverem, aztán fagyasztóba teszem. Az én fagylaltgépembe nem fért bele az egész, ezért jégkrémformákba töltöttem a maradékot.

Az amerikai ételfotókon a rebarbaráknak mindig csodás élénkpiros színük van. A magyar rebarbara vajon miért foszt meg minket ettől az élménytől? Cáfoljatok meg, de én olyat itthon még sose tudtam szerezni, ami főzés után is vörös marad. Ha magában megfőzném és pépesíteném, konkrétan takonyszíne lenne. Nem véletlen, hogy a legtöbbször eperrel vagy meggyel együtt szokták feldolgozni. Meg aztán az íze is. Azon kívül, hogy savanyú, tudunk-e bármi mást is mondani róla? Kicsit talán másképp savanyú, mint a citrom, kevésbé karakteresen, mint a maracuja, valahogy csak savanyú. És mégis imádom.

Habár a rebarbarának októberig folyamatosan nőnek még friss hajtásai, állítólag június után már nem jó szedni, úgyhogy húzzatok bele!

Sodós rebarbara tart

a tart tésztához:

150 g puha vaj

95 g porcukor

30 g mandulapor

1 tojás

250 g liszt

1/2 tk só

(Ez a mennyiség kb. a kétszerese annak, amire szükséged lesz, de mivel 1 tojás kell hozzá, már nem akartam tovább osztani. A maradékból süthetsz kekszeket.)

a töltelékhez:

250 g rebarbara

30 g cukor

a sodóhoz:

200 g tejszín

100 g cukor

3 tojás

1 vaníliarúd

a tetejéhez:

1 db lapzselatin

1. A vajat a porcukorral kikeverem, hozzáadom a mandulaport, a tojást, majd a lisztet és a sót is. Összegyúrom, folpackba csomagolom és koronggá lapítom. Legalább egy órára, de akár egy éjszakára hűtőbe teszem.

2. A rebarbara két végét levágom, a maradékot megtisztítom (meghámozom), 1 cm-es darabokra vágom. Felteszem főni a cukorral, és ha a cukor már elolvadt, a rebarbara pedig levet engedett, leszűröm. A folyadékot megtartom, mert még szükségem lesz rá.

3. Előveszem a tésztát a hűtőből, és ha túl kemény, adok neki 10 percet szobahőn, hogy kicsit felpuhuljon. Lisztezett deszkán 3 mm vékonyra nyújtom.

4. A sütőt 175 fokra (légkeverésest 155-re) előmelegítem. Egy fodros szélű tartformát (vagy egy tartgyűrűt) vékonyan kivajazok. A tésztát óvatosan feltekerem a sodrófára, így emelem át a formára. Finoman belenyomkodom. Nem baj, ha valahol elszakad vagy elreped, nyugodtan korrigálhatom, összetapaszthatom. A sodrófát áthúzom a tetején, hogy a felesleges tésztát levágjam a szélén.

5. Sütőpapírral kibélelem, nehezéket teszek bele, például szárazbabot. 20 percig így sütöm, aztán kiveszem belőle a nehezéket, és 5 perc alatt világos aranyszínűre sütöm.

6. Közben a tejszínt a vaníliarúddal és a kikapart magjaival felforralom, a tojást pedig a cukorral kikeverem. A tejszínt folyamatos kevergetés közben a tojáshoz öntöm. A vaníliarudat eltávolítom belőle.

7. Ha a tészta már megsült, beleteszem a rebarbarát, ráöntöm a sodót. A sütő hőmérsékletét 150 fokra (légkeverésest 130-ra) csökkentem. 30 percig sütöm a tartot. Kiveszem a sütőből, a formában hagyom teljesen kihűlni.

8. A lapzselatint jéghideg vízbe áztatom 10 percre. A rebarbara levéből 2 evőkanálnyit egy kis lábosba teszek, és a zselatint felolvasztom benne. Ahogy felolvadt, lehúzom a tűzről, és a többi léhez keverem. A tart tetejére öntöm, hogy szép fényes legyen. 1-2 órára hűtőbe teszem, csak utána eszem belőle.

Menthetetlenül beleszerettem Rosensteinék flódni cake popjába a Gourmet-n.

Minden gasztrotémában bennfentes Házisáfrány barátnőm azonnal felajánlotta, hogy megszerzi a receptet a kivitelezésért felelős Patakiéktól. Erre azonban semmi szükség sem volt. Egyrészt nem az ízétől ájultam el (habár finom volt), inkább az ötlet tetszett meg; másrészt pedig nem lett volna nagy poén egy az egyben lekoppintani. Ehelyett kitaláltam magamnak valami mást, de azért hasonlót.

És hogy vajon a macaron-őrületet felvátja-e a cake pop-láz? Úgy tűnik, az elegáns francia süti "out", a vagány amerikai nyalóka pedig "in". A Bakerella nevű, amerikai gasztroblogger által kitalált sütinyalókák sosem lesznek olyan kifinomultak és sikkesek, mint a macaronok, előnyük viszont, hogy sokkal könnyebben előállíthatóak (kb. mint egy kókuszgolyó), még a gyerekek is meg tudják csinálni - ezért aztán nem csoda, hogy elkészítésük kezd szülinapi zsúrok közkedvelt programpontja lenni. Vannak bonyolultabb, mindenféle állatka és mesehős formájú cake popok is, de azokat én leszavazom.

Zserbó cake pop

(8 db)

50 g dió

200 g vajas keksz

100 g házi baracklekvár

1 ek tejszín

200 g étcsokoládé

1. A diót serpenyőben megpirítom, aztán egy aprítógépben ledarálom.

2.  Hozzáadom a kekszet, és ezt is morzsásra darálom.

3. Mehet bele a lekvár és a tejszín. Addig darálom, míg össze nem áll.

4. Golyókat gyúrok a masszából, pálcikát szúrok mindegyikbe, és a fagyasztóba teszem egy órára.

5. A csokoládét felkockázom, és mikróban felolvasztom (30 másodpercig a legmagasabb fokozaton melegítem, kiveszem, megkeverem, és ezt addig ismétlem, amíg teljesen simára nem tudom keverni).

6. A csokoládét egy kis átmérőjű edénybe teszem, és belemártom a gombócokat, majd sütőpapírra teszem őket száradni.

A top10 legjobb csajos programjaim közé bekerült a lekvárbefőzés - megöregedtem volna? Vikivel megfogadtuk, hogy egyedül soha többé nem főzünk be lekvárt, mert külön-külön uncsi, együtt viszont a legnagyobb buli (csak ne felejtsük el, hogy legközelebbre több cidert vegyünk!).

Mivel Viki a főzésben a természetes (már-már bióba hajló, bár ezt tagadja) vonalat képviseli, én pedig többnyire szeretem a gyors és egyszerű dolgokat, kétféle eperlekvárt főztünk be. Az egyik lábosban az epret muscovado cukorral* és almapektinnel** kevertük, a másik fazékba pedig befőzőcukor és ízesítésnek némi thai citromfű került. Mindkettő egyszerre készült el, egyformán csinos és ugyanolyan brutáljó lett.

*A muscovado egyfajta finomítatlan nádcukor, karakteres melaszos ízzel. Én amúgy is nagyon szeretem, de most véletlenül szereztem az Aldiban. Sima nádcukrot akartam venni, és amikor itthon kibontottam a "demarara" (finomítatlan nádcukor) feliratú zacskót, legnagyobb örömömre melaszillat csapott meg.

**A zselésítésre szolgáló, almából készült pektint önmagában sajnos nem könnyű beszerezni. Én cukrász nagykerben vettem, egy kilót 6 ezer forint körüli áron. Viszonyításképpen mondom, hogy egy kiló gyümölcshöz kb. 6 grammot használtunk el belőle.

Eperdzsem thai citromfűvel

2500 g eper (pucolva mérve)

800 g 3:1 befőzőcukor

1-2 csepp citromlé

3 db thai citromfű

1. Egy kis tálkát a fagyasztóba teszek.

2. Az epret megpucolom, lemérem, és egészben egy lábosba teszem.

3. A citromfű két végét levágom, főleg a világosabb részeit használom. Lehántom a külső héját, arra nincs szükségem. A citromfű használható részét az eperhez adom. Elkezdem főzni.

4. Amikor az eper már felpuhult és levet engedett, hozzáadom a befőzőcukrot. Nem tudom, pontosan mennyit főtt, mert eldumáltuk az időt, ittunk is egy kicsit, az órát nem néztük, így elég nehéz megítélni. Talán 20 perc lehetett. Facsarok hozzá egy kevés citromlevet.

5. A cukorral együtt még kb. 10 percig főzöm. Kiveszem belőle a citromfüvet, legalább is amit megtalálok, mert eléggé szétfő.

6. Botmixerrel kicsit beleturmixolok, de csak annyira, hogy még maradjanak benne bőven egész eperszemek.

7. Sterilizált üvegekbe töltöm, lezárom és fejre állítom 5 percre. Visszafordítom, hagyom lassan kihűlni.

Eperdzsem muscovadóval

1500 g eper (pucolva mérve)

300 g muscovado cukor

1-2 csepp citromlé

6 g almapektin

1. Az epret megtiszítom, lemérem, és egy fazékba teszem. Elkezdem melegíteni, hogy levet engedjen, majd hozzáadok 200 g cukrot. Facsarok hozzá egy kis citromlevet.

2. Ha az eper már megfőtt, kicsit beleturmixolok egy botmixerrel, de csak annyira, hogy maradjanak benne egész eperszemek bőven.

3. A maradék cukrot összekeverem a pektinnel, és az eperhez adom. Még 10 percig főzöm, aztán sterilizált befőttesüvegekbe adagolom. 5 percre fejreállítom az üvegeket, utána hagyom lassan kihűlni, akár dunsztba is tehetem.

Ha másik variációra vágysz, ez itt a kedvenc epres-rebarbarás dzsemem.

Ha pedig még több lekvárrecept közt válogatnál, nézd meg a Koronás Cukor új, befőzős oldalát, van ott egy-két recept tőlem is: azenlekvarom.hu

Édes és keserű, fanyar és bizarr. Boldogsághormon borongós, befordulós nyári napokra, például pont mára és holnapra.

Csokoládés sajttorta forró áfonyaszósszal

(12 szelet)

170 g Oreo keksz (vagy valami olyasmi, akár Pilóta is jó)

40 g vaj

205 g étcsokoládé (70%-os)

675 g krémsajt*

3 db tojás

160 g nádcukor

15 g cukrozatlan kakaópor

a csokoládé ganache-hoz:

70 g étcsokoládé

50 ml habtejszín

a forró áfonyaszószhoz:

100 g áfonya

1 ek cukor

1-2 csepp citromlé

1. Egy 18-20 cm átmérőjű kapcsos kerek tortaformát kivajazok, sütőpapírral kibélelek. A sütőt előmelegítem 175 fokra (légkeverésest 155-re).

2. A kekszet krémestül ledarálom. A vajat felolvasztom, és a kekszhez keverem. A tortaforma aljára nyomkodom.

3. A krémsajtot simára keverem, és hozzáadom először a tojásokat, aztán a cukrot, az étcsokoládét, majd az átszitált kakaóport. A formába öntöm, a sütőbe tolom, és 45 percig sütöm. Nem szabad, hogy szilárdra süljön, a közepének remegősnek kell maradnia.

4. Hagyom szobahőn kihűlni, aztán néhány órára hűtőbe teszem.

5. Kiveszem a tortaformából. A tetejéhez a csokoládét apróra vágom. A tejszínt felforralom, a csokira öntöm, és elkeverem. A torta tetejére kenem.

6. Az áfonyát a citromlével és a cukorral felmelegítem, de csak addig, hogy levet engedjen. Tálalás előtt ezt is a torta tetejére teszem.

*Nagyon nem mindegy, hogy milyen krémsajtot használunk a sajttortákhoz. Nyilván a legjobb a Philadelphia, de sok más kenhető krémsajt is szuper ehhez a tortához. Az Aldiban, a Lidlben vagy a Tescóban lehet találni a Philadelhiához hasonló saját márkásakat, már mindegyiket kipróbáltam, mindig sikerrel. Ne használjunk viszont jellegtelen ízű mascarponét, mert nem lesz elég fanyar a tortánk. Egy Camping- vagy Medve-sajt pont az ellenkezője miatt nem megfelelő, mert túl karakteres íze van, ami rossz irányba viszi el a sütit. A megoldás tehát valahol félúton van. 

Egy francia és egy angol reggeli, egyik jobb, mint a másik. A pain perdu (ejtsd 'pen perdü', azaz "elveszett kenyér") egy édes bundáskenyér, csak éppen nem merül el mélyen az olajban, mint a miénk. A franciák éppúgy eszik desszertnek, mint reggelinek. A szikkadt kenyeret vagy brióst tej, tejszín, tojás, cukor és vanília keverékébe mártják, aztán vajon mindkét oldalát megpirítják. Néha porcukorral tálalják, én konyhai fáklyával még cukrot pirítottam a tetejére, mintha creme bruleet csinálnék. Az amerikaiaknál french toast néven fut, és gyakran kettesével összetöltik, például lekvárral. A Pastramiban úgy éreztük, a pan perdu akkor sikerülhet igazán jól, ha mi magunk sütjük le hozzá a kalácsot, mégpedig egy igazi, vajban nem szűkölködő francia brióst. Csütörtök reggeltől már ehetitek is.

Ellentétben a pain perduvel, az english muffin engem egyetlen magyar reggelire sem emlékeztet, a muffinra pedig végképp nem. Egy fánk méretű kelt tésztáról van szó, amit én kukoricadarával megszórok, vajon megpirítok és még sütőben is megsütök. Ehetjük akár lekvárral is, de az igazi királyi reggeli legyen inkább egy eggs Benedict. Az elnevezés egy ilyen félbevágott english muffinon tálalt sonkát, posírozott tojást és hollandi mártást takar. A Pastramiban naná, hogy a névadó pastrami húst tesszük rá. Az egg Benedict tehát nem újdonság nálunk, viszont mostantól a saját, házi sütésű english muffinunkkal érkezik az asztalokra.

Pain perdu

egy adag Michel Roux briósából, szögletes formában sütve, vagy egy készen vásárolt foszlós kalács

1 tojás

1 dl tej

fél dl tejszín

2 ek nádcukor + a tetejére

fél kk vaníliapaszta vagy -kivonat

vaj a sütéshez

a tálaláshoz krémes ricotta, görög joghurt, créme fraiche vagy tejszínhab

friss gyümölcs vagy lekvár

1. A brióst vagy a kalácsot viszonylag vastag szeletekre vágom.

2. A tojást, a tejet, a tejszínt, a cukrot és a vaníliát kikeverem, a brióst belemártom, de épp csak annyira, hogy átnedvesedjen. Ha tovább benne hagynám, szétesne.

3. Egy serpenyőben egy evőkanál vajat felolvasztok, és a briós mindkét oldalát megpirítom benne. Papírtörlőn leiatatom róla a maradék vajat. 

4. A tetejét megszórom cukorral, és házisárkánnyal rápirítom. A krémmel és a gyümölccsel azonnal tálalom.

English muffin

(kb. 8-10 db)

300 ml tej

25 g friss élesztő

25 g cukor

425 g liszt

1/2 tk só

50 g vaj, olvasztva + a pirításhoz

polenta (kukoricadara) a szóráshoz

1. A tejet langyosra melegítem, belekeverem a cukrot, és felfuttatom benne az élesztőt.

2. A lisztet a sóval, a vajjal és a felfuttatott élesztővel együtt egy keverőtálba teszem, és kézzel vagy géppel begyúrom. Dagasztás után egy tiszta tálba teszem, konyharuhával vagy frissentartó fóliával lefedem, és egy órát meleg helyen pihentetem.

3. Ha megkelt a tészta, egy tepsire sütőpapírt teszek, amit polentával megszórok. Lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtom a tésztát, és 8-10 cm átmérőjű kiszúróval kiszaggatom. A sütőpapírra teszem, és a tetejét is megszórom polentával. 45 percig kelesztem.

4. Egy serpenyőben vajat olvasztok, és kb. 5 perc alatt a muffinok mindkét oldalát barnára pirítom. Ezután még 170 fokos (légkeveréses 150) sütőben 5 percig sütöm őket.

Ez egy Jamie Oliver recept.

A hand pie a klasszikus amerikai pite kicsinyített változata. Előnye, hogy kulturáltabban lehet enni, mint a nagyot, ezért például piknikre ideális. Hátránya, hogy többet kell vele bíbelődni, mintha egyben, egy tálban raknánk össze az egészet.

Csütörtökön megsütöttem, pénteken le akartam fotózni, de mire odaértem, már csak ez az egy nyavalyás maradt belőle. Ez se sokáig. Sok pietésztát próbáltam, ez a legjobb. Használjátok egészséggel, jól fog jönni még a nyár folyamán, én mondom.

Hand pie eperrel

(kb. 10 db)

150 g liszt

115 g hideg vaj, felkockázva

1/2 tk só

1/2 ek cukor

3 ek jéghideg víz

a töltelékhez:

100 g eper

1 ek cukor

1 ek étkezési keményítő

+ kenőtöjás és nádcukor a tetejére

 1. A vajat a liszttel elmorzsolom, minél gyorsabban, annál jobb. A lényeg, hogy a vaj közben hideg maradjon. Nem kell teljesen finomra morozsolni, az a jó, ha borsónyi vajdarabok maradnak benne.

2. Hozzáadom a cukrot és a sót, és a jéghideg vízzel néhány mozdulattal összegyúrom. Folpackba csomagolom, és koronggá lapítom. Egy órára hűtőbe teszem.

3. Közben az epret apró kockákra vágom, és a cukorral állni hagyom, hogy levet engedjen. Belekeverem a keményítőt.

4. A sütőt 175 fokra (légkeverésest 155-re) előmelegítem. Egy tepsit sütőpapírral kibélelek. A tésztát 3 mm vékonyra kinyújtom, és egy szabadon választott kiszúróformával kiszaggatom. Lehet különböző alakúakat is, csak párosával ugye.

5. Egy-egy kiskanálnyi epertöltelékkel összetöltöm a tésztakorongokat, egy villával körbenyomkodom, hogy sütés közben ne menjenek szét. A tetejüket tojással lekenem, cukorral kicsit megszórom. 20 perc alatt megsütöm.

Oké, hogy brownie, oké, hogy tejkaramell, de az egészben a legjobb, amikor a sópehely roppan a tetején. Vagy mégis inkább a tejkaramell?

A tejkaramell valójában a Dél-Amerikában kedvelt dulce de leche (ejtsd dulsze de leccse), aminek már többféle elkészítési módjával is próbálkoztam itthon, de az alábbi receptben kifejtettnél semmit sem találtam még hatékonyabbnak. Egy édesített tejről van szó, amit karamellizálnak. Ezt elérhetik például úgy, hogy felteszik főni a tejet cukorral, és megvárják, hogy a víz elpárologjon, a tej pedig besűrűsödjön; vagy úgy, hogy sűrített tej konzervet (nálunk ilyet még sehol sem láttam) feltesznek vízben főni 2-3 órára, anélkül, hogy kinyitnák.

Az angoloknál hasonló a milk jam, a franciáknál a confiture de lait, a mexikóiaknál pedig a cajeta, amit kecsketejből főznek - egyszer ezt is muszáj lesz kipróbálnom.

Brownie keksz

(10 db)

a dulce de lechéhez:

2 tubus sűrített tej

egy csipet só

55 g vaj

150 g cukor

25 g cukrozatlan kakaópor

50 g étcsokoládé

1 db tojás

1/4 tk só

1/4 tk szódabikarbóna

130 g liszt

a tetejére:

Maldon sópehely (elhagyható)

1. A sűrített tejet egy lábosba nyomom a tubusból, megsózom, és sokszor megkeverve aranybarnára karamellizálom. Hagyom teljesen kihűlni.

2. A kekszhez az első négy hozzávalót egy kis lábosba teszem, és folyamatosan kevergetve összeolvasztom. Tényleg csak addig keverem, hogy a csoki és a vaj elolvadjon, mert a csokoládé nagyon könnyen leég.

3. Egy kézi habverővel hozzáadom a tojást, de nem verem fel.

4. A sót, a szódabikarbónát és a lisztet a többi hozzávalóhoz szitálom, és elkeverem. 30 percre hűtőbe teszem.

5. A sütőt 175 fokra (légkeverésest 155-re) előmelegítem, A masszából egy evőkanálnyi golyókat gyúrok, de egy kevés masszát még félreteszek. A golyók közepébe mélyedést csinálok a hüvelykujjammal. A mélyedéseket megtöltöm egy-egy kiskanál dulce de lechével. A maradék masszából lapos korongokat formázok, amikkel lefedem tölteléket. A golyókat sütőpapírral bélelt tepsire teszem úgy, hogy a foltozott felük nézzen lefelé. Kicsit kilapítgatom a kekszeket a tenyeremmel. Megszórom a sóval (lehet sima tengeri só is).

6. 10 perc alatt megsütöm. Ekkor még puhának fog tűnni, de ha kicsit hagyom hűlni, máris megszilárdul.

Recept: Call me cupcake

Ez a legkedvesebb legegyszerűbb süteményem. Bárhogy gondolkodom, tényleg nem jut eszembe olyan, ami ennél kevesebb befektetett energiát igényel. Még habot sem kell verni hozzá, a konyhai segédeszközökből csupán egy fakanalat igényel, habár a sütő használatának ismerete feltétel. Igaz, egy mérleg sem árt hozzá, mert én sütésnél mindig mindent mániákusan kimérek. Van valaki, aki szemmérték alapján is jó végeredményt produkál? Azt hiszem, láttam már nagymamát, akinek sikerült.

Eper-banán crumble

(kb. 4 adag)

250 g eper

20 g cukor

1 kk őrölt fahéj

1 ek keményítő

1 db banán

a morzsához:

75 g vaj

150 g liszt

2 ek cukor

4 ek zabpehely

50 g natúr pisztácia vagy mandula

(sokféle crumble recepttel találkoztam már, szerintem a legjobbakban mindig van valamilyen olajos mag és gabonapehely)

1. Ha kisszemű epret kapok a piacon, fel sem vágom, csak megszórom a cukorral és a fahéjjal, és hagyom 10 percig levet engedni. Ezután belekeverem a keményítőt és a banánt meghámozva és felkarikázva. Tegyük egy sütőformába. (Engem a kedvenc családi epres-banános turmix erre a gyümölcskombóra inspirált, de ahogy haladunk a nyár felé, érdemes minél többféle gyümölccsel kipróbálni. Most mondjuk egy málnás-nektarinost elfogadnék.)

2. A morzsához olvasszuk fel a vajat. A lisztet, a cukrot, a zabpelyhet és a pisztáciát felaprítva tegyük egy keverőtálba, öntsük hozzá a vajat, és dolgozzuk össze. Vegyünk egy maroknyit a kezünkbe, nyomjuk össze, és morzsoljuk nagyobb darabokban a gyümölcs tetejére. És így tovább, amíg a morzsa el nem fogy a keverőtálból.

3. Süsd 190 fokon (légkeveréses 170) 30 percig. Akkor jó, ha a szélén bugyog a gyümölcslé.

Gondoltál már rá, hogy a desszertet is grillezd?

Ehhez szeletelj fel egy rusztikus kenyeret, mondjuk egy ilyen belül laza tésztájú, kívül ropogós bagettet vagy egy pain palaisse-t. A szeletek mindkét oldalát kend meg olívaolajjal. Tedd a grillrácsra, pirítsd meg mindkét oldalát.

Válassz hozzá valamilyen jól grillezhető gyümölcsöt, például ananászkarikákat, vagy ha majd szezonja lesz, sárgabarackot. Grillezd meg azt is.

Én most aktuálisan rebarbarából és eperből csináltam kompótot. A rebarbara két végét levágtam, a szálas héját egy éles kis késsel lehántottam, aztán a maradékot felkarikáztam. Egy kis cukorral és egy vaníliarúd kikapart magjaival lábosba tettem, megvártam, hogy levet engedjen és a cukor feloldódjon, aztán lehúztam a főzőlapról, és felkockázott epret adtam hozzá.

Krémnek választhatsz görög joghurtot, édesítheted a rebarbarakompót levével, vagy elkeverhetsz mézet krémes ricottával. Halmozz mindent egymásra, tegyél rá friss fűszert (a képen citromos kakukkfű), és kész is a laza nyári desszerted.

Ami az olaszoknak a zuppa inglese, az az angoloknak a trifle. Valami süti, gyümölcsszósz, sodó, hab, gyümölcs, pohárba bele, vagy egy nagy talpas üvegtálba, ami álmaim netovábbja. Nem egy túlcizellált dolog, ráadásul az angolok nem veszik arra a fáradtságot, hogy krémet vagy süteményt süssenek, ezeket készen veszik hozzá. Mi most legyünk ennél igényesebbek. Csináljunk egy madeleine-t vagy egy citromkenyeret, egy brownie-t esetleg financier-t, pürésítsünk valami piros gyümölcsöt, mondjuk epret, és főzzünk hozzá vaníliasodót vagy csokoládészószt, tálaljuk friss gyümölccsel és egy nagy kanál tejszínhabbal. Ennél konkrétabban lásd alább.

Málna-fehércsokoládé trifle

a madeleine-hez:

2 tojás

125 g cukor

110 g liszt

½ tk sütőpor

egy csipet só

1 citrom finomra reszelt héja

110 g vaj, olvasztva

a málnapüréhez:

200 g málna

2 ek cukor

a fehércsokoládé habhoz:

150 g fehércsokoládé

300 ml habtejszín

friss gyümölcs a tálaláshoz

1. A tojásokat kihabosítom a cukorral, beleszitálom a lisztet a sütőporral és a sóval. Beleforgatom a citromhéjat és a már nem forró olvasztott vajat. Egy éjszakára hűtőbe teszem, másnap kivajazott madeleine-formába nyomom habzsákból. 205 fokon 7 perc alatt megsütöm.
2. A málnát a cukorral pürésítem. Ha mirelit málnát használok, egy lábosban felmelegítem a cukorral, hogy egy kis levet engedjen, utána pürésítem. Ha nem szereted a magokat, átpasszírozhatod, én nem szoktam.
3. A fehércsokoládét mikróban vagy vízgőz fölött felolvasztom. Félreteszem. A habot felverem. Ha a csokoládé szobahőmérsékletűre hűlt, óvatosan a habhoz keverem.
4. Tálaláskor a pohár aljára teszek egy-két madeleine-t, meglocsolom a málnapürével, teszek rá habot, a friss málnával díszítem. Ugyanez eperrel is szuperül működik!

Ez a receptem eredetileg a 2011 júliusi Blikk Nők Konyhában jelent meg. Fotó: Tucsek Tündi, Styling: László Ágnes

Minden tortának jót tesz, ha van benne folyadék. Ezért szoktak az amerikaiak még írót, tejfölt, tejet, hideg vagy épp forró vizet tenni a süteményeik tésztájába a tetemes mennyiségű vaj mellé. Itt most Guinness sör borult bele.

A magyar cukrászat a torták esetében jóformán csak a száraz piskótát ismeri. Ma majdnem sírva fakadtam, amikor egy nap alatt másodszorra is azzal gyanúsítottak meg, hogy piskótát sütök, az nálam ugyanis szinte szitokszó. Ha valaki megtudja, hogy cukrászkodom, az első öt kérdésében biztosan benne van, hogy szerintem mit csinálhat rosszul, ha nem emelkedik fel a piskótája. Megfigyeltem, hogy a háziasszonyok azon versengenek, kinek jön fel jobban.

Én azt szoktam tanácsolni, hogy csak akkor süssenek piskótát, ha fontos, hogy sok folyadékot felvegyen a tészta. Például a tiramisuban, amikor a piskótának egy kávés-amarettós cukorszirupot kell felszívnia, vagy amikor egy epertortában a rétegeket narancslikőrös sziruppal itatom át.  A piskóta tehát hasznos, csak tudni kell, mire használjuk. És nem kell mindig, csakis azt. Ez a guinnesses csokitorta például jó alternatíva lehet.

Guinness torta

(kb. 8 szelet)

125 g vaj

125 ml Guinness

35 g cukrozatlan kakaópor

135 g liszt

1 tk szódabikarbóna

200 g kristálycukor

1 tojás

75 g tejföl

a tálaláshoz tejszínhab és sós karamell

1. Egy tortaformát kivajazok és sütőpapírral kibélelek. Én egy briósformát használtam, de lehet bármilyen kuglófforma, Ha egy normál, kb. 23 cm átmérőjű tortakarikát használok, akkor az alaprecept dupláját veszem. A sütőt 180 fokra (légkeverésest 160-ra) előlemelegítem.

2. A vajat, a sört és a kakaót egy lábosba teszem, és kevergetve felolvasztom. 5 percre félreteszem.

3. A lisztet a szódabikarbónával átszitálom, a cukrot belekeverem. Hozzáadom a folyadékot, simára keverem a tojással és a tejföllel együtt.

4. Az egészet a formába öntöm, és kb. egy órát sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e, habár nem katasztrófa, ha középen egy kicsit szottyos marad. 10 percig hagyom a formában hűlni, csak aztán fordítom ki belőle. Ha kihűlt, a habbal és a sós karamellel tálalom.

Recept: What Katie Ate

Ugye az teljesen normális, ha a 30 fokban semmi másra nem vágytam, csak egy kis citromfagyira, és még a fagyigépet sem volt kedvem bekapcsolni? Valójában ez egy sima citrommousse lefagyasztva, de ha semifreddót mondok, az még annál is jobban hangzik.

Citromparfé

(6 kisadag, mert csak azt érdemes csinálni belőle, különben rosszul leszel)

55 g cukor

30 g glükózszirup (elhagyható)

55 g víz

2 db tojás sárgája

4 g lapzselatin

340 g lemon curd

220 g tejszín

1. Felteszem főni a cukrot a vízzel és a glükózzal. Egészen 118 fokig melegítem, ezt cukorhőmérővel  ellenőrzöm. Ha szeretsz édességeket csinálni, be kell szerezned egyet.

2. Még forrón a tojássárgákhoz keverem úgy, hogy folyamatosan habosítom a tojásokat egy elektromos habverővel, közben a tányér széléről csurgatom bele a cukorszirupot. Kihűlésig habbá verem.

3. A lapzselatint 10 percre jéghideg vízbe áztatom.

4. A tejszínből lágy habot verek. Kiveszek belőle 1 kanállal, és a zselatint felolvasztom benne. Ha már nem meleg, a tojássárgába keverem. A lágy hab harmadát óvatosan beleforgatom, aztán a maradék habbal is ugyanígy teszek.

5. A citromkérm felét beleforgatom a habba. A maradék lemon curddel rétegezve kis üvegekbe töltöm, és lefagyasztom.

Recept: Canelle et Vanille

Szeretem azt a pillanatot, amikor beleharapnak abba, amit sütöttem, és látom rajtuk, hogy veszettül gondolkodnak. Ezzel a bucival például jól fel lehet adni a leckét, ember legyen a talpán, aki egytől-egyig kitalálja a töltelék összes alkotóelemét.

Ezt a péksüteményt grillezéshez találtam ki, ugyanis a kedvenc grillkajánk meglepő módon egy laposkenyér, amit rácson szoktunk megsütni. Ennek a tésztáját most kétfelé osztottam: az egyik felét megtöltöttem a tapenade-del (magyarul olalbogyókrémmel), és sima elektromos sütőbe tettem; a másik feléből a szokásos laposkenyeret grilleztünk, amire petrezselyempestót csöpögtettünk. Kíváncsi lennék, hogy ti mit hoznátok még ki ebből az alapreceptből.

Tapenade buci

(kb. 30 darab)

a bucihoz:

400 ml víz

20 g méz

50 g friss élesztő

400 g kenyérliszt

260 g teljes kiőrlésű búzaliszt

20 g só

a tapenade-hez:

(ezt már nem szoktam méricskélni)

1-1 marék fekete és zöld olajbogyó

10 szem kapribogyó

3 db szardellafilé

fél citrom leve

3 db szárított paradicsom

2 db fokhagymagerezd

olívaolaj

1. A víz felében és a mézben felfuttatom az élesztőt.

2. A liszteket és a sót keverőtálba teszem, hozzáöntöm a kovászt és a maradék vizet. Gombóccá gyúrom, fél órát meleg helyen, letakarva pihentetem.

3. Közben megcsinálom a tölteléket, ami abból áll, hogy mindent egy aprítógépbe teszek, felöntöm némi olívaolajjal, és durvára darálom (de nem pépesre!). Ha úgy látom, hogy még elbírna némi olajat, öntök hozzá. A paradicsomot és a fokhagymát érdemes még aprítás előtt feldarabolni.

4. A buciból 40 g-os darabokat vágok, egyesével golyót formázok belőlük, kicsit kilapítgatom őket, a közepükre egy-egy teáskanál tapenade-et teszek, és a tészta széleit ráhajtogatom, majd megfordítva sütőpapírral bélelt tepsire teszem őket úgy, hogy a hajtás alul legyen. Egy órát kelesztem.

5. 230 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt szép barnára sütöm.

Tele van a konyhám mindenféle kisebb és nagyobb kütyükkel, amiknek a nagy részét soha nem használom. Éppen ezért, nálam már komolyabb mérlegelés előzi meg mindenféle konyhai segédeszköz megvásárlását. Az egyik legfontosabb szempont a helyigény, persze az ár és igyekszem objektíven felmérni a kihasználhatóságát, ami elég nehéz, amikor az embert elkapja a vásárlási láz. Így aztán magam is meglepődtem rajta, hogy egy viszonylag kicsi, egyszerűen használható és olcsó darabról kiderült, hogy még hasznos is.

Konkrétan egy ún. pastry blenderről van szó, amit képtelen vagyok magyarra fordítani, arra pedig már nem emlékszem, hogy milyen néven futott a Tchibo-ban, ahol szemet vetettem rá. Pontosabban már korábban is tudtam, hogy nagy szükségem van rá, mert több helyen is olvastam, hogy például az omlós tésztához csakis ezzel érdemes a vajat a liszttel összemorzsolni. Eddig azt hittem, hogy elég jól elboldogulok kisebb mennyiségeknél kézzel, nagyobbaknál a konyhagépem dagasztókarjával, esetleg az aprítógéppel. Most viszont, hogy látom a különbséget a munkamenetben és az eredményben, minden eddigi csak aranyos kis próbálkozás volt ehhez képest.

Eper-kecskesajt-bazsalikom galette

(6-8 adag)

A tésztához:
40 g kukoricaliszt

180 g finomliszt

170 g hideg vaj, felkockázva

2 ek cukor

1/2 tk só

A töltelékhez:

4 ek házi lekvár (én erdei gyümölcsöset használtam, de lehet bármi)

400 g eper, felaprítva

3 ek cukor

2 ek kukoricakeményítő

50 g kecskesajt (puha, morzsolható)

néhány bazsalikomlevél

1. A kétféle liszttel elmorzsolom a vajat, hozzáadom a cukrot és a sót, és kb. 4 ek jéghideg vizet (ilyenkor szokták mondani, hogy "amennyit felvesz"). Az a lényeg, hogy nyugodtan maradhatnak benne borsónyi vajdarabok, attól lesz finom, omlós a tészta. Néhány mozdulattal összegyúrom, és koronggá formázom. Folpackba csomagolom, és egy órára a hűtőbe teszem. Ezzel a tésztával gyorsan kell dolgozni, hogy a vaj közben el ne olvadjon benne.

2. Az epret összekeverem a cukorral, és hagyom így állni 15 percig. Ha már levet engedett, összeforgatom a keményítővel.

3. Lisztezett deszkán kb. 3-4 mm vékonyra nyújtom a tésztát, és kivágok belőle egy 28-30 cm átmérőjű kört. Megkenem a lekvárral úgy, hogy a szélén néhány cm-t üresen hagyok. Erre teszem az epret. Ráhajtogatom oldalról a tésztát, megkenem a szélét tojással. 190 fokos sütőben fél órát sütöm. Akkor jó, ha már bugyog az eperlé.

4. Ha langyosra hűlt, rámorzsolom a kecskesajtot, és elrendezem rajta a bazsalikomleveleket. Hogy ez most a végén sós vagy édes, inkább ne kérdezd.

Mennyivel hálásabb, mint a macaron. Senkit nem érdekel, hogy terül-e, nőtt-e lába, hol repedt meg, milyen a színe, elég puha-e és ott ropog-e, ahol kell. Egyszerűen csak tök helyes.

Csokoládécsók málnahabbal

(kb. 25 db)

a csókhoz:

20 g étcsokoládé

20 g törökmogyoró

1/2 tk kukoricakeményítő

3 tojásfehérje

egy csipet só

185 g cukor

1/2 tk balzsamecet

1 ek cukrozatlan kakaópor

a habhoz:

100 ml tejszín

250 g mascarpone

4 ek málnalekvár

1. A csokit és a mogyorót felaprítom, a keményítővel összekeverem.

2. A tojásfehérjéből a sóval lágy habot verek, három részletben hozzáadom a cukrot, kemény habbá verem. Beleteszem a balzsamecetet és a kakaót, egy kicsit még tovább verem.

3. Óvatosan beleforgatom a csokis keveréket.

4. Habzsákba töltöm, kb. 200 forintos nagyságú habcsókokat nyomok belőle sütőpapírral bélelt tepsikre.

5. 150 fokon 35 percig sütöm, lekapcsolom, és zárt sütőben még 15 percig hagyom száradni a habcsókokat.

6. A mascarponét a tejszínnel kemény habbá verem, márványosan beleforgatom a málnalekvárt. (Ha nincs otthon málnalekvár, pürésíthetünk cukorral felfőzőtt málnát is.)

7. Ezt is habzsákba teszem, és összetöltöm vele a sütiket. Volt, amelyikre még tettem plusz málnalekvárt, mert a málna fanyar íze nagyon jól ellensúlyozza a habcsók édességét. Ugyanúgy, mint a macaron, ez is néhány óra múlva a legfinomabb, amikor a krém már kicsit felpuhította a csókot.

A tekercs, a rolád és a csiga találkozása pénteken. Április 12-én a Makifood Főzőiskolában megtaníthatlak amerikai fahéjas csigát sütni, krémsajt mázzal, csakis; beavathatlak a habcsók rolád titkába; kiderülhet, mit tud a japán  roll cake (színes pöttyös lesz, de pszt!), és csinálhatunk egy fatörzset, ami tényleg fatörzsnek fog kinézni, de nem úgy, ahogy a sarki cukiban megszoktad. Jelentkezés itt: http://www.makifood.com/hu/kurzusaink.html

Az író az a tejtermék, ami semmi másra nem jó, mint hogy süteménybe tegyük. Az amerikaiak már régóta használják sütéshez, mert felpuhítja a lisztben lévő glutént, ezért a torták lágyabbak lesznek, illetve a benne lévő savak felturbózzák a térfogatnövelők (szódabikarbóna, sütőpor) hatékonyságát, így a kekszek légiesebbé válnak.

Elképzelhető, hogy őrülten egészséges, mert sok benne a kalcium és a B12 vitamin, állítólag jól oldja a glükózt, ezért fogyókúrához is jól jön; de mindennek az ellenkezője sem kizárt, mert nagyon magas a zsírtartalma.

Persze az sem mindegy, hogyan készül. Az igazi író a vajkészítés mellékterméke, ami a gépben marad a köpülés után.Mivel mindent imádok, ami vajjal kezdődik, biztosra veszem, hogy isteni lehet, és azt is, hogy ilyet én még nem ittam. Bár bizonyítékom nincs rá, de nagyon gyanús, hogy az az író, amit én szoktam venni, ennek csak egy olcsóbb utánzata (Minna étkezési író), és simán csak tejből készítik valamilyen oltóanyaggal. Ezt egyébként otthon is könnyen lekoppinthatjuk, csak egy kevés citromlevet vagy ecetet kell tenni a tejbe, öt percet állni hagyni, és kész.

Azt tanúsíthatom, hogy ez a gofri az írótól tényleg kellemesen puha lett, amire a banán csak rátett még egy lapáttal. Mivel lustálkodós reggeleken szoktam megsütni, ezért általában előző este bekeverem, így másnap már kevesebb a gondom vele. Ha nincs gofrisütőd, csinálj belőle amerikai palacsintát egy serpenyőben, nem fog felírni a rendőr.

Író-banán gofri

(8 db)

1 db banán

150 ml étkezési író

2 db tojás

160 g liszt

egy csipet só

1 tk szódabikarbóna

1 tk őrölt fahéj

2 tk nádcukor

40 g olvasztott vaj

1. Az összes hozzávalót egy edénybe teszem, és botmixerrel leturmixolom.

2. Kivajazott, felforrósított gofrisütőben nyomban megsütöm, vagy éjszakára a hűtőbe a teszem, és csak másnap dolgozom vele tovább.

3. Én juharsziruppal meglocsolva és medjool (vagy király-) datolyával tálaltam, aminek én 3500 forintért találtam kilóját, de egy pár darabot engedélyeztem magamnak. (2 deka darabja - ezt onnan tudom, hogy a "14 deka, maradhat?" kérdésre kivételesen azt válaszoltam, hogy nem.)